Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

nem. A járási székhelyen 1949-ben 906, 1960-ban L298 az iparban dolgozók száma, s a kereskedelemben 220-250 közötti létszámot foglalkoztatnak. Magának a Tiszazugnak a kisipara jelentéktelen. 1925-ben 504 az önálló iparosok száma, s ez községi átlagban mindössze 56. Az iparosok csaknem fele, 240 fő Tiszaföldváron él. Cibakházának és Csépának van még ekkor viszonylag jelentősebb számú iparos rétege. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy a Tiszazug iparosainak létszámában benne vannak az uradalmi iparosok is, akik valójában cselédek, s jellegzetesen uradalmi ipart űznek (bognár, kovács, kádár). Munkaközösségünk 1982ben részletesen foglalkozott Kunszentmárton és a Tiszazug kisiparával, s ekkor az iparosok életkörülményeinek vizsgálatából kiderült, hogy nemhogy a Tiszazugban, de még Kunszentmártonban sem nyújtott az iparosság egészének megélhetést maga az ipar. Szinte minden iparos arra törekedett, hogy földet, szőlőt szerezzen magának jövedelme növelése és stabilizálása érdekében. Amikor a lakosság földbirtok szerinti megoszlását áttekintjük, tudnunk kell, hogy a birtokosok között ott szerepelnek kisebb föld- vagy szőlőbirtokosként az iparosok is. 1935-ben már a földosztások után az 1 kh alatti birtokosok száma 3.999. Az 1-5 kh közöttieké 4.723, s ezek átlagos birtoknagysága 2,35 kh. Az 5-50 kh-s csoportokban 1.815 birtokos átlagosan 12,4 kh-t birtokol. Az e feletti kategóriák számszerűen is jelentéktelenek, az 50-100 kh közöttiek száma mindössze 46. Az összes birtokosok 44,17 %-a 1-5 kh-t, 16,96 %-a pedig 5-50 kh-t birtokol. Ha meggondoljuk, hogy e birtokkategóriákon belül az átlagok milyen alacsonyak, megérthetjük az egykézést, illetve magyarázatot nyer bizonyos fokig az arzénes per is. Egyben világossá válik, hogy a szőlőtelepítésre alkalmas területekbe ölt munka milyen nagy jelentőségű volt a jövedelem növelése szempontjából. Ezek a földek, leszámítva néhány nagyobb gazdacsaládot, csak arra voltak alkalmasak, hogy rendkívül alacsony szinten éljenek meg, s alig haladják meg az önellátó színvonalat, azt, amelyet ez a terület más haszonvételekkel nyújtott a vízszabályozások előtt. Az 1945-ös földosztásig a következő társadalmi rétegeket különíthetjük el a Tiszazugban: 1. Uradalmi cselédek. A társadalom legalsó rétegét alkották, akik egész évre bérért, kommencióért helyezkedtek el a tiszazugi uradalmakban, vagy Tiszazugon kívül. Legtöbben Szelevényen, Tiszaföldváron és Tiszaugon éltek, a falu népével kapcsolatuk laza volt, s általában katolikus jövevények alkották e réteg zömét. Emelkedésnek számított körükben, ha a 107