Szabó László: Néprajzi tanulmányok – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 46. (1989)

A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (Szabó István–Szabó László)

5 kh-s átlaggal. Ez újabb lökést adott a szőlőtelepítésre, mert bár voltak családok, akik jelentős gazdaságot alakíthattak ki immár, mégis a szőlő terület növelése biztos jövedelmi forrásnak tűnt. A szőlő előnyeinek felismerése a homoki legelők felosztása és vételi lehetősége a Nagyatádi-féle földosztás, majd az 1945 utáni földosztások nyomán a szőlőterület állandó növekedése figyelhető meg. 1852ben 2.006 kh az összterület 2,5 %-a. 1895-ben 2.617 kh, 3,27 %. 1935ben 5.692 kh, azaz 7,8 %, s 1957-ben 7.014 kh, az összterület 11 %-a. A csúcsot 12-13 % körül az 1960-as évek elején érték el a tiszazugi szőlők. Mivel a Tiszazug gazdálkodásának, társadalmának régebbi és mai alakulásában szerintünk a szőlő-, gyümölcs- és kertkultúra döntő szerepet játszik, ezért részletesebben is foglalkoznunk kell a szőlőtelepítések és a társadalom összefüggésével. Kutatásaink során megállapítottuk, hogy a jobbágyfelszabadítás után, 1851-ben a szántóterületnek 75,2 %-a volt földesúri kezelésben és 24,8 %-a telki állományban. Ez a telki állomány került csupán a jobbágyok kezére, illetve az ennek arányában kiosztott rét és legelő terület. A majorsági zsellérek nem tudtak élni azzal a lehetőséggel, hogy önmegváltással birtokba vehessék azt a földet, amelyet örökös szerződéssel már a jobbágyvilágban használtak. A lecsapolásokkal földművelésre alkalmassá tett határból kiszorultak a volt tiszazugi jobbágyok, zsellérek, megszűntek e terület szabadabb haszonvételei, ugyanakkor nem tudtak az uradalmak egész évi munkát biztosítani számukra. A kubik munkák végeztével megnőtt a filoxéra utáni homokon telepített szőlők jelentősége. Mint ezt Szlankó István munkái tisztázták, mind talaj, mind klíma, mind a napfényes napok számát tekintve a Tiszazug legalkalmasabb alföldi szőlőtermő területeink közé tartozik. Nemcsak hozama, hanem minősége is kiemelkedő. A Duna-Hsza közén ekkor már szárbaszökkent kecskeméti, nagykőrösi szőlő- és gyümölcskultúra hatásának tulajdoníthatjuk, hogy a század utolsó két évtizedében megindult a tiszazugi homok hasonló hasznosítása. A néprajzi kutatások megállapították a két vidék szoros kapcsolatát (szőlőbeli építmények, fajták, eljárásmódok), s azt, hogy tiszazugi vándor munkások importálták a módszereket. A viszonylag kis területen kettős haszonvételt jelentett a kétszintes művelés, a szőlő közé ültetett gyümölcsfa. 1 kh szőlőterületre például Csépán a múlt század végén átlagosan 57 gyümölcsfát telepítettek. Később a művelési technika javulásával ez a szám csökken. De a legutóbbi időkig a kétszintes művelés jelemző. Azt is tudjuk, hogy éppen azért, mert a tiszazugi szegénység a legnagyobb szőlőtelepítő, a Kecskemét környéki okszerű mü100