Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

lakásán. A meghívottak családtagjaikkal együtt mentek. Birkapaprikást vacsoráztak, este nótázás, tánc. Gyakoriak voltak ilyenkor a juhászverekedések is. A Kiskunsági pásztornóta is az állatok beszorulásáról szól: „Dömötörön van az idő, Nincsen a tarlókon mező, Sírnak-rínak a bárányok, Szomorkodnak a juhászok..." Kuntszentmiklóson ekkor rendezték meg a dömötöri birkavásárt, melyre messze vidékről összesereglettek a pásztorok és kereskedők.

20 A Nagykunságban is régebben ilyenkor szorult be a juhnyáj. E nap szokáshagyományait és a juhászbálok, mulatságok kérdését nagy alapossággal felkutatta és értékelte SZABADFALVI JÓZSEF, ezzel kapcsolatban szeretnék alapvető tanulmányára utalni. Egyes helyeken pl. Békés megyében a kihajtott marhák Márton napjáig maradtak kint a legelőn. Ennek megfelelően a pásztorokat is Szent Györgytől Márton napig fogadták fel.

22 Szentgálon a rideg jószág általában Szent Györgykor ment ki és szent Márton felé jött haza.

23 Az állatokat rovásolással vették számba a pásztorok, amit rójásnak neveznek ezen a vidéken. Behajtáskor a pásztorok ajándékot kaptak a gazdától, fél mérce rozsot, három liter búzát, fél kenyeret, jó csésze zsírt, húst, ez volt egy állat után a fizetés. Göcsejben Márton napján a csordás és kanász a falut végigjárva tarisznyájába süteményt, korsójába bort kapott. Néhol bélesadó, rétespénz is járt neki. A szigetközi Kunsziget csordásának járandósága a pünkösdi garas mellett a mártongaras volt.

25 Régebben a pásztorfogadás ezen a napon történt. A Dunántúl egyes részein a pásztorok Márton vesszejét hordták házról házra. A Répcevidéken a pásztorok a következő verssel köszöntöttek be a házhoz: „Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét, A szokást nem mi kezdtük és nem mi végezzük. Állatainknak annyi szaporodása legyen, Ahány ága-boga van a vesszőnek."

26 60