Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)
A zöldág általában nyírfavessző, melyet átadtak a gazdának. Úgy tartják, hogy minél lombosabb, annál jobban szaporodnak a jószágok. A jószágot Vas megyében egyes helyeken tavasszal ezzel hajtják ki először. A dunántúli megyékben (Vas, Zala, Győr-Sopron) általánosan ismert a Márton napi vesszőhordás. Érdekes, hogy Közép- és Kelet-Magyarországon a pásztorok karácsony böjtjén vittek zöldágat az állattartó családokhoz hasonló céllal. 27 Ilyenkor vágták le Márton lúdját, e nap hagyományos ünnepi eledele a lúd, melyet közösen és ünnepélyesen családi körben fogyasztottak el, hogy egész éven át bőven legyen ennivalójuk. E lakomákon kóstolták meg először az újbort, lévén annak „Szent Márton a bírája". Egyes helyeken az Elek, Ülés és Vendel napi állatvásárok nagy pásztorünnepek voltak, evés-ivással, tánccal, a fiatal pásztorok és a pásztorok lányainak találkozó alkalmai. Néhol Dömötör a juhászokra Mihály párosnapja, éppen úgy, mint Simon—Júdás (okt. 28.). ° Sok helyen nem Dömötör, hanem Simon—Júdás volt a juhok elszámoltatásának és a juhászok fogadásának napja (Kiskunfélegyháza, Horgos, Zenta, Sárvár). 31 A két nap között a juhásznak és esztendős béresnek három nap szabadság járt. Az őszi pásztorünnepek tehát vidékenként más- más jeles naphoz, illetve az állattartás nagyobb fordulóihoz kapcsolódtak. Az őszi pásztorszokások egyik jellegzetes és ősi eredetű vonása, hogy a pásztorok nagy lakomát, tort, báM tartottak ilyenkor. Ezt tapasztaltuk Mihály, Márton, Dömötör, sőt esetenként Vendel napján is. Megfigyelhettük, hogy a gazdasági év végéhez, illetve az állatok őszi betereléséhez kapcsolódó szokások közül a toros, mulatozással egybekötött rítusok a jellemzőek. Erre már Szabadfalvi József is felfigyelt . Az állatpatrónus-tisztelet csak a középkorban, a keresztény ideológia hatására kezd kibontakozni és tért hódítani. Európában a középkortól kezdve igen sok állatpatrónust ismertek és tiszteltek az állattenyésztő népek. Állatfajonként és területenként más-más napokhoz kapcsolódtak az őszi beterelést követő szokások és más-más állatpatrónust tiszteltek gyakran azonos funkcióval. Lénárd (Leonhard), István (Stephan), György (Georg), Márton (Martin) a lovak, Kornél (Cornelius), Mihály (Michael), Miklós (Nicolaus), Simon—Júdás a szarvasmarhák, Bertalan (Bartholomeus), Farkas (Wolfgang), Vendel (Wendelin), Demeter (Demetrios) a juhok, Antal (Antonius), Bálint (Valentin), Péter (Petrus) és Tódor a sertések, Balázs (Blasius) a háziállatok patrónusa. 61
