Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

templom Vendel oltára 1775-ben készült. S mint említettem már a szegedi piaristák zákányi tanyájukon 1760—70-ben kápolnát emeltek Vendel tiszteletére. Ezek a korai emlékek, ábrázolások tanúsítják, hogy Közép és Kelet-Magyarországon a XVIIÍ. század közepétől szintén számolhatunk a Vendel-tisztelet ismeretével. Népi tisztelete azonban valóban némi késéssel, tehát a XIX. század elejétől bontakozik ki Közép- és Kelet-Magyarországon, ami a paraszti juhtenyésztés szélesebb körű elterjedésének következménye. Népies szobrai ettől kezdve sűrűbben jelennek meg ezen a tájon, a Jászságban, a palócság körében és a Kiskunságban. Tisztelete a nép körében hihetetlenül felvirágzik. Az 1820—30-as évektől, a nagyobb pusztító állatjárványok (pl. 1825—30-as évek) hatására bontakozik ki ez a folyamat és tart a XX. század elejéig, a paraszti juhtenyésztés hanyatlásáig, egyes helyeken pl. a Jászságban még az 1920—30-as években is jelentős kultusza volt a tanyákon. A Dunántúlon viszont már a XVIII. században intenzív és nagyarányú egyházi tisztelete alakult ki, a későbbiekben a XIX. században is elsősorban ez maradt jellemző. A Dunántúlon sohasem népiesedett el annyira alakja, mint a keleti országrészen. A német telepesek szülőföldi hagyománya és az egyházi propaganda formálta ki kultuszát. Jól szemlélteti ezt a Vendel-kultusz magyarországi emlékeiről készült térkép. (1. ábra). A Dunántúlon számos Vendel kápolna épült, zömmel a XVIII. században és a XIX. század elején. A térképen az egyházi jellegű tárgyi objektumok dominálnak. Ezzel szemben Közép és Kelet Magyarországon csupán néhány kápolna épült tiszteletére, legfeljebb oltárszobrát, vagy oltárát találjuk meg szórványosan, viszont számos népies szobra tanúskodik a Vendel tisztelet egykori nagyarányú virágzásáról. Nyugat és Kelet-Magyarország Vendel-kultuszában végeredményben az az alapvető különbség, mely természetesen a Vendel napi szokásokra, hagyományokra, az alakjáról alkotott elképzelésekre is rányomta bélyegét. A kultusz terjesztésének legfőbb csatornái az egyes egyházmegyék voltak, közülük is elsősorban a veszprémi, az egri és a váci egyházmegye tevékenysége volt ezen a téren perdöntő. A veszprémi egyházmegye a Dunántúlon, az egri a palócok körében és a Jászságban, a váci pedig a Kiskunságban és az Alföld más részein fejtette ki hatását. Különösen nagy szerep jutott .