Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

végül a jászberényi tanyák Vendel társulatai állíttatták Csíkos és Tápiórét nevű határrészeken, melyeket egyszerre 1935. október 20-án avattak fel. A legtöbb szobor, összesen öt Jászberényben és környékén található, jelezve, hogy a kultusz innen sugárzott ki a Jászságra. Az újabbak közül figyelmet érdemelnek Jászapáti (21. kép) és Jászboldogháza-Jakab puszta (22-23. kép) szobrai, melyek a régi, XIC. századi szobrokhoz hasonlóak. A többi újabb szobor már a neobarokk templomi és útszéli szobrok hatását tükrözi, Szent Vendel imára kulcsolt kézzel, égre tekintő arccal áll, jellegtelen, redőzött köpenyben, csupán a kezében tartott pásztorbot és a lábainál fekvő bárány jelzi, hogy Vendel szoborról van szó. (24. kép) Érdekességként megemlítem, hogy a Jászság egykori nagy juhászatát idézi a Jászberény központjában álló „Bundás kút" nevű bronzszobor, mely Jankóvits Gyula szobrászművész alkotása (1912). A szobor kifordított subába öltözött juhászt ábrázol, kalapban, juhászkampóra támaszkodva, lábainál birka, kezében pipa. A népi faragású Vendel szobrok szellemére, stílusára emlékeztet ez az alkotás. A Vendel ábrázolások változatos történeti fejlődéséről SELZER ALOIS és JACOBEIT WOLFGANG adnak áttekintést gazdag európai összehasonlító anyag alapján.

38 A kultusz legkorábbi emlékei a XI—XII. századból, Dél-Németországból (St. Wendel városa) származnak, második virágkora az ellenreformáció, a barokk idejére esik. SELZER az ábrázolások alapján különböző fejlődési fokokat állapít meg, melyek közül a középkor folyamán a szerzetes-, zarándok-, remete- és pásztortípus volt jellemző. Legfontosabb fejlődéstípusnak az öreg szakállas pásztort (der ältere bärtige Hirt) tartja, melynek legkorábbi ábrázolása St. Wendel városából, 1425— 30-ból származik. (25. kép) A szobor szent Vendelt még zarándoknak ábrázolja, de kezében már hosszú juhászkampó van, lábainál pedig legelésző malacok. Ez az előképe a később szinte egyeduralkodfóvá váló juhászábrázolásnak. A SELZER által kidolgozott fejlődési séma szerint ennek kialakulása két fázisban történt: a kultusz első virágkorában az általános pásztorábrázolás volt a jellemző, a második periódusban a XVII—XVIII. században ezt teljesen kiszorította a juhász. Jól megfigyelhető ez a változás a Vendel ábrázolások legfontosabb kellékén, a pásztorboton. JACOBEIT WOLFGANG ebből a szempontból külön megvizsgálta a Vendel emlékeket.

39 Rámutat arra, hogy a kézben 37