Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

búcsú-mult pénteken okt. 20. levén, Vendel napja, ma, mint utána eső vasárnapon d.ut. rögtön a vesperas után a plébános helyettes körmenettel az árokszállási út szélén eső Vendel szoborhoz megy, ahol a nagy templomi „vezérkönyvben hátul leírott Vendel litániát, azután pedig a vezérkönyvben nyomtatott Vendel imákat mondja el. Utána ének s viszszajövetel. Hasonló bejegyzéseket találunk még 1886-ig minden évre ugyanitt. Ez azt tanúsítja, hogy nemcsak a ferencrendi templomból, hanem a jászberényi nagytemplomból is kijárt a nép a Vendel szoborhoz. A Vendel-kultusz népszerűsítésében ezen a vidéken nagy szerepe volt Orosz István (1838-1922) jászladányi parasztköltőnek és búcsúvezetőnek. BÁLINT SÁNDOR: Egy magyar szentember című munkájában adta közre Orosz István önéletrajzát. Orosz István költői tehetséggel megáldott tanulatlan parasztember volt, aki más szentek tiszteletét is előszeretettel propagálta. Szent Vendel tiszteletére külön könyvet szerkesztett, mely saját szerzeményeit tartalmazza. Címe: Dicsőséges szent Vendelnek, a dögvész ellen való Patrónus tisztelete. A könyv számos kiadást ért meg, eredetileg a múlt század végén jelent meg Budapesten, de az 1930-as években több lerövidített változatát adták ki Szegeden. Orosz István elsősorban a Jászságban fejtette ki tevékenységét a búcsúkon való személyes jelenlétével. Vallási tárgyú nyomtatványai révén azonban országos jelentőségre tett szert. A nép körében ismert Vendel énekek és imák nagy része tőle származik. Ő a szerzője az alábbi Vendel éneknek is, melynek érdekessége, hogy a strófák első sorainak kezdőbetűi a nevét (OROSZ) adják ki. Ez egyébként más szerzeményeire is jellemző. „Oh szent Vendel konfesszor, tehozzád járulunk Mostani szükségünkben könyörülj mirajtunk, Látod jószágaink mind megbetegednek, Dögvész által pusztulnak, egy lábig elvesznek. Rettenetes fájdalom gyötri a szívünket, Árvák és bús özvegyek hullatnak könnyeket, Midőn keservesen felnevelt jószágait Jaj látja elpusztulni minden reményeit. Oh szent Vendel ne hagyj el, te légy közbenjárónk, Mennyben az Úr Jézusnál mi kegyes pártfogónk. 32