Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

helyre helyezték: „Kiss Istvánnál van 1 db egyéves toklyó, 1 db anyabirka. Kiss Ferencnél 1 db anyabirka és 1 db bárány, Bathó Imrénél van 1 db anyabirka és 1 db bárány." Ebben az évben tehát a társulat tulajdonában volt 3 anyabirka, 1 toklyó és 2 bárány, ami meglehetősen szerény állomány, valóban csak arra szolgált, hogy a vacsorákat fedezzék belőle. A juhos gazda a saját állataival együtt legeltette a társulat birkáját. Az állat haszna, tehát a tej és nyíráskor a gyapjú őt illette meg, viszont ha bárány született — a szabályzat értelmében — be kellett szolgáltatni a társulatnak. A bárány sorsáról az elöljárók döntöttek, eladták vagy a következő évi szaporulatot fedezték belőle. A vacsorára levágott birka bőrét szintén értékesítették, s az eladott bárányokkal együtt ez képezte a társulat egyik bevételi forrását. Évente kétszer tartottak összejövetelt, amikor misét szolgáltattak, tavaszszal az élő, ősszel a megholt tagokért. Az összejövetelek időpontja a kihajtás és a beterelés idejéhez igazodott, az őszi általában Vendel napján volt, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon. A társulatnak saját vagyona is volt. Mindegyik saját zászlóval rendelkezett. A jászberényi ferences templomban négy régi társulati zászló van, Pórtelken és Jászboldogházán találhatók a tanyai társulatok zászlói. A Vendel miséken kitették a templomba, magukkal vitték a búcsújárásra és minden olyan alkalommal, amikor a társulat közösen képviseltette magát — így pl. az elhunyt társulati tag temetésére. A jászberényi Jász Múzeumban őrzik szent Vendel 60 cm magas szobrát, melyet a régi társulati vacsorákon kitettek az asztalra. Ezenkívül néhány használati tárgy is volt a tulajdonukban, így a vacsorára megvett pálinka és bor tárolására szolgáló edények — pl. a Jászboldogházához tartozó jakabi tanyákon 1937-ben Csák Árpádnál 15 db 1 literes butellát és 1 db 20 literes bekötött üveget helyeztek el megőrzésre. A jászsági Vendel társulatok vallási és gazdasági szervezetek voltak egyidejűleg. VARGA GYULA írja, hogy a mezővárosi társadalmak ipari, kulturális, rokonsági, műrokonsági, politikai csoportosulásai gyakran összefonódtak gazdasági természetű egységekkel.

18 A vezetőség megválasztása és az alapszabályzat meghatározása az egyháztól és a városi közigazgatási szervektől függetlenül történt. A társulat nem szerepel a hivatalosan nyilvántartott egyesületek között. Minden bizonnyal egyházi kezdeményezésre alakult meg. Működése, szervezeti felépítése az ún. népi autonóm gazdasági közösségek sajátosságait tükrözi.

19 Az autonóm kö30