Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

10. Ezen alap szabály minden tag által fölolvasandó és sajátkezűleg írja alá a nevét!" A társulatnak választott vezetősége volt, mely a következő tisztségvise­lőkből állt: elnök, jegyző, pénztáros és kisdékán, újabban ellenőr is van. A vezetőséget a tagok háromévenként választották. Elnöknek köztisztelet­ben álló, tekintélyes, jómódú juhos gazdát választottak. Nála tartották az összejöveteleket, a Vendel napi vacsorát. A jegyző feladata volt az új ta­gok felvétele, s ezt régen az elnök házánál lévő tagsági könyvbe be is ve­zette. Szerepe volt még az összejövetelek, társulati misék időpontjának meghatározásában és lebonyolításában. A pénztáros a mindenkori kiadá­sokról, bevételekről vezetett pénztárkönyvet. A kisdékán feladata volt a legváltozatosabb. Közölte a tagokkal az összejövetelek vagy egyéb társu­lattal kapcsolatos ügyek (pl. elhunyt társulati tag temetése) idejét, felszol­gált a közös vacsorákon, mivel azon asszonyok nem vehettek részt. Ál­talában többgyermekes családapát bíztak meg vele, így a feladatba a kis­dékán gyermekei is besegíthettek. Munkájáért díjazást kapott. A társulatnak csak férfitagjai voltak, minden 16 évét betöltött férfi kérhet­te felvételét. A régi jászberényi társulatok 150—200 tagot számláltak, a tanyai társulatoknál a létszám lecsökkent 40—50 főre. A tagdíj összege 1924-ben, az inflációs években 15 ezer korona volt. Az új tagok a két­szeresét, vagyis 30 ezer koronát fizettek be. A magas tagdíj visszatartotta őket attól, hogy kilépjenek a társulatból, legalább 2—3 közös vacsorán részt vettek. A bevételt a társulat közös ügyeire fordították. Az 1924. évi bejegyzés szerint a kiadás a következőképpen alakult: Barát Istvánnak, a társulat elnökének tiszteletdíj gyanánt 38 ezret, a kántornak az évi mi­sékért, harangozásért, temetésért 50 ezret, a pénztárkönyvre 20 ezret, gyertyára, melyet a Vendel szobornál és a miséken égettek el 30 ezret, és végül borra, pálinkára, melyet a közös vacsorákon fogyasztottak el összesen 68 ezret fizettek, vagyis az egész évi kiadás 256 ezer korona volt, a bevétel pedig 295 ezer. A fennmaradt összegből a rendkívüli kiadásokat fedezték, így pl. koszorút vettek a szoborra, az elhunyt társulati tag te­metésére, felújították a Vendel szobrot stb. A társulatnak saját juhállománya volt, melyet az emlékezettel elérhető időszakban már csak a közös vacsorák céljára neveltek. A pénztárkönyv bejegyzése szerint 1937 tavaszán a jakabi társulat állatállományát három 29

Next

/
Thumbnails
Contents