Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

attul a Pipás határtul Dél felé megfordultunk s egy gabona és széna hordó útra érkeztünk, azon ut mellett levő valamely kis dombocska mutattatott, hogy azon dombocskáig a fátens a debrecenyi marhával mindenkor szabadon járt azt jól tudgya és vallya. Onnan dél és nap nyugot között a szántóföldeken más gabona és széna hordó útra'menvén, a minémü ut felén való dombocska vagyon s a meszszesége az első bizonyságnak vallomásába vagyon fel véve, azt is jól tudgya, hogy mindenkor addig a dombocskáig járt a debrecenyi marhával, minden bántódás nélkül, mivel akkor a tájon nem volt vetés és ha szintén megülték is"kisújszállásiak a magok helyét, ugyancsak eljárt akkor is a marhával. A legközelebbi halomtól a Túri útba szakadván, mely is Kenderesről dél felé Túrra megyén, mintegy 35oo lépésnyire és ott is ugyanazon ut mellett megállapodván ezen négy bizonyságot mutatott nekünk : egy kerek gödröt, 3 lépésnyire széleset, melyet is mondott, hogy hallotta a régiektől Kenderes és Turgony között határnak lenni és gulyásságában kiváltképpen ősszel, mindeddig járt a debreczenyi marhával s innen Fegyvernek! földre megfordult. Egyebet nem tud. Az'ötödik tanú Kenderesi István, szabolcsmegyei, püspökladányi lakos. Kb. 5^ éves, eskü alatt vallja : Eő ugyan ezen a földön sohasem la kott, de báttya kondás lévén az szoboszlóiak sertéseivel Ravaszlyuk körül járt eleget. Tanyája is Ravaszlyuk táján volt, azon báttyátul r.em egyszer hallotta midőn hozzá járt Ladánybul, hogy mondotta nekia: "Ládd Eőcsém, ez Ravaszlyuk és hármas határ vagyon itten" - de a Tövises szigetről semmit sem tud. A hatodik tanú Elek János, karcagujszállási kb. 58 éves, hitelesen igy vallott : ezt az első pontot Tövises szigetnek hiják és nevezik, azt jól tudgya és hogy Közrétnek tartatott Kakát és Kenderes között, mindenkor azt hallotta, hogy midőn vagy egyikének vagy másikának marhája odament, nem hajtogatták, hanem békességesen maradott, attól keletre l64o lépésnyire menvén Ravaszlyukra, akik hosszas partocskán vagyon és ottan most is ásások, vésések jól megösmerszenek, vallya, hogy itten kenderesi, kakati, kolbászi határokat összeszakadni hallotta, azaint is fátens kurucz világ előtt Kenderesen való laktában hogy addig tartották az kendaresiek az földet, azt is hallotta. Azon Ravaszlyuktól meginten l82o lépésnyire dél felé menvén és megállván, ezen tanú semmit sam tudott, az hol pedig negyedszer megállottunk az Nagyrét szélén, vallya ezen tanú, hogy mindenkor ezt a helyet Hajónyugodalomnak hitték, hallotta és hogy a kenderesi föld eddig jön és hogy ezen kis domb fíajónyugodalom legyen Turgony és Kenderes között való határ, azt pedig tudgya, hogy mindenkor ezen a helyen vonták fel a kenderesiek a szúnyoghálókat, amikor ezen a Hajónyugodalmon felül a réteket kaszálták, amint hogy az Fátens meghalálozott báttya Elek Mihály az első tanú Elek György itt kaszált, mivel abban az időben, ugy mint kurucz világ előtt az kenderesi lakosok nyilasokra, mint saját fölgybket felosztották, fátens attya számára is jutván nyilas, azt emiitett báttyai használták, a fátens maga néhányszor nevezett báttyai— nak enni hordott ide Kenderesről. Az Hajónyugodalomtól egyenesen által a Nagyrétnek nádak közt a turgony i régi temető és halomhoz jutván, ahhoz közel lévő Csonka érnek halom felől való széléig tudgya, hogy szabadon birták kenderesiek az határt és hogy salva venia disznójuk s marhájok azon Ôsonka ér széléig bántódás nélkül eljárt, de kert helyet; itt nem tud és határhányást - 88 -