Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

báttya által tet vetést nézni járkált és azon földek miatt is az kik már gyöpre fordultának, ott még nem szenvedhetett volna, azért asztat nem egyébnek egyedül csak róka vagy más állat hányásának mondhattya. Azon ér, az ki Kenderesen föllül oldalast Kakát felé vagyon, csak azért neveztetett Kakati Tónak vagy érnek hogy arra felé vagyon, de máskint nem igazi nevének mongya lenni az Fátens, mivel az régi Kende­rési lakosok , ha annak nevezték haraguttak és azon érnek Kakát felé való heléig az kakati utolsó halomhoz levő kakati Fertőnek alsó részé­ig, a Vagyis végéig az Pénzásás helivel egyetemben mindazt, mind pe­niglen onnand menvén az nádas avagy Kakát- érnek szintén fölfelé,éppen mintegy az kakati templom irányában, az mely felé annak előtte az ná­dasokra az pénz ásás helétől ut ment volna /Kis réti sáron által észak fölé az Kis Szigetre, onnand pedig fordulván nap kelet felé Nagy rét­re s a.ttul amaz gyepes forma hátra, kit Tövisses szigetnek héjnak és azon felül menvén jó darabon hosszas partocskára t mellyet Ravaszlyuk­nak neveznek, az hol most is sok lyuk forma ásások, túrások vannak és ottan kakati, kolbászi és kenderesi határok öszve szakadnak, addigh mindenkor Fátens Kenderesen laktában kenderassiek mind sajátjókat bir­ták ugy hogy azon Ravasz lyuktól menvén jó darabon dél felé amaz Kom­lós hátra, kit Fattyú szigetnek, másként pediglen most Kurvahátnak ne­veznek azon az részen az Hajó nyugodalomig, /az ki kenderessi Nagy réti ér vize szélihez közel vagyon / az kenderesi lakosok magok nyila­sokra az füvet felosztották, mely régi lakosok közzül Fátens attyának is jutott, ugy hogy azon nyilast Fátensnek magának és Mihál megháláló— zott báttyának is kaszálni kellett és nemcsak a Hajó nyugodalomig ép­pen, hanem még Kisújszállás falé való részin is tul mintegy hat kasza vágásnyira maga Fátens füvet kaszállott, senkitül, mint saját kende­resi földön, az kenderesi lakos abban az üdőben nem hántatott és há­borgattatott, innend pediglen az Hajó nyugodalomtól igenyessen menvén nádasokon által nap nyugat felé az Nagy réti érnek sarján az Csonka érnek Alsó Turgony felé való szélin ugy hogy a mint az Turgonyi régi temetőhalom vagyon, annak irányában meg nevezett Csonka érnek alsó széli Turgony felé mintegy húsz lépésnyire Fátens idejében Kenderesi— ek marha legeltetéssel mind peniglen disznóknak arra való eresztések­kel és sás kaszállással is birták és hasznát vették, onnand pediglen menvén igenyessen az Csonka érnek alsó szélitül amaz Kakás vagyis Szásos érnek közepe által az gyöpre, az hol az régi szántó földeknek még most is barázdájok meg tetszik és egy megbarázdolt határ forma hányáska is ottan láczik addig, onnand pediglen mint egy lineán men­vén partosán azon barázda felé, melyet kisújszállásiak most nem ré­genten határnak tettének, az Túri ut mellett az Túri utón pediglen alá menvén Tur felé egész az Ördög árkáig, noha ugyan Fátens nem em­lékezik hogy éppen megnevezett Ördög árkáig az háború előtt kendere­siek birták volna, de az Ördög árkátul Tisza felé térvén azon Hanka­likos kútnak irányában, mely fegyverneki pusztán marhák itatására á­sattatott, attul fogvást az Túri uttul fegyvernek! puszta mellett le­vő ugyan fegyverneki útig kenderesiek birták és marháj oknak azon da­rabon kert heleket azaz aklokat csináltak és ottan emésztették meg marhájokkal azon egy darabon kaszállott szénájokat, mely akioknak még most is Ördög árkán innend Tisza felé az helei meg ösmerczenek, hogy pediglen azon darab földet kenderesiek békességesen háborgatás nél­kül birták az túri uttul Ördög árkán innend Tisza felé Fegyverneki útig, onnand tudgya, hogy háború előtt Kenderesen való laktában az - 65 -

Next

/
Thumbnails
Contents