Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

mányos feldolgozás hiányában kevés haszonnal. Ezzel a szájhagyomány értéke csökkent. Lényege azonban igaz volt. Valószinü a Kenderesen élő szerzetesek tájékoztatták a község lakóit a Kovari-féla temetkezési helyről, és a budai kápolnában elhelyezett örökmécsesről. Századok multával a tények kiszinezve öröklődtek és a kenderesiek saját falusi templomukhoz kapcsolták az örökmécsesről szóló tradiciót. A templom alatti, majd a templomdombon való temetkezés 1794— ig folyamatos volt. E temetők maradványai, kripták üregei, földmunkák során többször.kerültek napfényre, s a nép fantáziájában alagutakká formálódtak. A régi "Barátrész^-ma is ismeretes mint a református vallású községrész. A falukép alakulása IV. Béla 1257 évi birtokadományazási oklevélből, az 1352 évi adásvételi szerződés körüli birtokviták irataiból, az 14о5 évi birtok és falurendezési okmányokból, majd az 14-11 évi Kővári-féle birtokadományozási és a hozzákapcsolódó periratokból, s egyéb középkori oklevelekből pontosan megrajzolható a tatárjárás után felépülő és fejlődésnek induló falu képe. A külső kép 1352—

ig csak annyiban változott, hogy a romokat eltakarították és házaikat újra épitették. A falukép változásában az első jelentős fordulatot a Sebes kunok beköltözése jelentette, mely az Árpád-kori templom felujitásával és nagyfokú beruházással századokra meghatározta a község arculatát. E jelentős gazdasági beruházással nagyarányú fejlődés kezdődött el, mellyel a kunok Kenderes mezővárossá formálódásának alapjait rakták le. A következőkben elevenitsük fel a középkori falut : Árpád-4cori templomának rekonstrukcióját, fontosabb épületeit, birtokhatárait és utcahálózatát. Az I352 után felujitott templom jelentette a község központját. Rom—, jaiból való felépitése után sem változott meg külső és belső formája. А Ш. század eleji és végi átalakításokig az Árpád-kori épités jellegzetességeit hordozta. Mivel Magyarországon igen kevés Árpád-kori templom leírásáról tudunk, művészettörténeti adalékként megpróbálom a középkori és újkori leirások, tatarozások alkalmával észlelt nyomok alapján rekonstruálni a Sebes kunok által tatárjárás után ujjáé-5o -