Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

pitett templomot. Az ősi templom kalet—nyugati irányba néző, valaha magas támpillérek— kai körülvett, égetett téglából épült Ьа1зо hajója 9 méter hosszú és • 7 métar széles volt, melyhez keleti íészén. félkör alakú apszis csatlakozott. Az apszis nagyságát sajnos aam jegyezték fel, csau jelazték, hogy nyomai a padló alatt ma is megvannak. A templom fala 9o cm vas -. tag. £szaki és déli oldalfalai felfelé kiasé osszahajíóan keskenyedek. Két támpiiléra még látható a templom nyugati, a toronnyal egybeépült részén. A támpillérek között, a balső tér alapozásától 27o cm-ce а fal felső részén : '17o cm magas és 93 cm széles román stílusa bolti— vas ablakok helyezkedtek el. A tamplomnajó déli fairészén, a nyugati végétől kaiatre haladva 19o.cm-re : 25o cm magas és 125 cm szeles román ajtó nyílott a szabadba, fiz volt a templom főbejárata. 2zea az oldalon lehetett - két támpillár között a falhoz csatlakoztatva - a sekrestye. A templomtér belső, szabad részain a középkori vakolaton apró foltokban vörös festeknyomokat lehetett látni, legutóbbi tampiomfesteskor a középkori templom, keleti határvonalát a mai szószék nyugati síkjában fedeztük fal. A megbontott_vakolat alatt pontosan lehetett látni a középkori templom záródását, A menyezati régz alatt üszkös téglák, itt—ott mohával tarkitott részek tűntek elő. A templom 4oo—5oo n.ölre tehető, bástyaszerűen megerősített dombon, erős fallal körül vett területén belül volt a címatrium, vagy claterea, azaz temető. Az Árpád-kori templomhoz eredetileg /nem bizonyos/ torony nem csatlakozott. A valószínű később épült torony alatt a templomtérhez 192?—

ig 22 atjaro sem volt. A templomot a ív. szazaaoan újra zeliij itottáx. Talán akkor építhették a tornyot és akkor készültek először színes, Kazettás menyazeti részei, A torony a hagyomány szerint a huszita időkben fiókos torony volt. Egy XIX. századi lairáa szerint a templomi szószék kőből épült, az urasztala faragványos keritése és a templomi padok kékre voltak festve, a tampíomfalak fehérre meszelve, A i&spism menyazeti díszeit a reformáció századában, majd a XVTIT. században felújították. Egy részük ma a torony alatti karzat menyazeti részét ékesíti. Sajnos a XIX. század alajén történt átalakítással műemlékjellegét teljesen megszüntették, s a későbbi átalakítások az ősi h.ar— - 51