Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

a szerzet támogatását. A Pálos szerzetesrend, az egyetlen magyar szerzetesrend, az Aba nemhez tartozó Özséb esztergomi kanonok által alapított rend, a tatárjárás előtti 1232 évi esztergomi interdiktum és az azt követő erőszakos térítés elleni néma tiltakozásnak tűnik, Özséb Pálos remete rendjének 124-6 utáni alakulása a görög egyházi paulicinusok szerepére emlékeztet. Kenderes annak a mélyreható változásnak a példája, mely az oligarchák hatalma elleni tiltakozás idején, a nemzetségi feudalizmusból kibontakozó nemesi réteg rendi befolyásának érvényesítése érdekében, a római egyház reformirányzatát képviselő, haladóbb szárnnyal keresi a kapcsolatot és a szövetkezést. A Pálos szerzetesrend kenderesi betelepítése a fejlődésnek azt a fázisát jelzi, amikor a humanizmus kezd tért hódítani és nyilvánvalóvá váltak az uj feudális formáció társadalmi hibái, amikor már a flagellánsok, majd a husziták tiltakozása megindult a megtévesztő egyházi tévelygések ellen, amikor a babonás hitvilág tisztulóban volt és egyre erőteljesebben szálltak szembe az egyházi dogmákkal és tanításokkal, amikor az egyházi latifundiumok ké1;es eredetének reális valóságára már radikálisan rámutattak. Kővári Pál birtokadománya a hosszantartó görög egyházi birtok ügyét haladó szellemben oldotta meg. Eselekedete mégis ellentmondásos, mert amikor a főúri és főpapi renddel szemben támogatja a Pálosokat, ugyanakkor a huszitizmussal megindult antifeudális mozgalom ellen intézkedett. A kenderesi nép romantikus képzeletét e korszakváltó esemény évszázadokon át foglalkoztatta. Szájhagyomány formájában még a XIX. század végén is élénken élt. Eszerint a dombon épült középkori templom alatt, bonyolult elágazásokban alagút húzódik, mely egyrészt - az 14-53ban épitett — Pálos szerzetesi épület alá, másrészt pedig a templomtól északra fekvő Kovári-féle kúriához vezetett, ügy tudták, hogy a templom alatti szentélyben egy örökmécses világit a Kőváriak emlékére. I887 évi templom—tatarozáskor azonban a lo m. hosszanti, 3 a. mélységű árokkal sem tudták feltárni az altemplomot. Nem találtak alagutat és nem lelték meg az örökmécsest sem, csupán a templom fundamentumában fekvő temetőt és a templom ősi apsisát ásták ki, tudó— - 49 -