Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

önálló jelentéssel Dirt és szellemet jelölt, A XV. század eleji Seliz család a sámáni, a táltosi ritust végző honfoglaláskori família tradícióját hordozza. /Később s név 3zeniczs-re változtatott, s még a mait században Kenderes határában családi birtokuk agy része meg volt a Sejkő-lapos mellett./ P. é h. e'-.l y valaha a Sejkő—lapos közelében volt. Már a Varadi Re48 . , , , gestrumban nyilvántartott, a tatárjárás előtt fennálló helynév. Tatárjárás utáni oklevelekben már nem szerepel. Feltételezhető, hogy éppen pogány kultikus hely volta miatt rombolták le. A pusztává lett Réhely 14-11 után Pálos érdekeltségű, a Pálos rend feloszlatása után pedig egyházi hitbizományi birtok volt, S birtokjogi kontinuitás a pogány és keresztény vallás átmeneti.idejét a gazdasági alapok folytonosságában és befolyásában tükrözi. A feudalizmusra való áttérés szakaszában Réhely jelentősége vitathatatlan. A Sejkő szomszédságában, leve Réhely szintén a sámánok - réülésére, — révületére emlékeztet, Réheíynek a Váradi Regestrumba történő beírása, tatárjárás előtti névhasználata nem betühibás elírás - bár ez lenne a leglogikusabbnak látszó magyarázás - hanem ősi szóösszetétel. A folyófoka ugyanis áldozati hely volt. A réülés és révülés, a réhely és a révhely, az áldozati rítus és az átkelőhely magjalölésének közös eredetű szótövét igazolja, A múlt századbeli térképekan Hajónyugodalom-ként tartották nyilván. Valójában a "haj©nyugodalom" elnevezés sem ter el az eredeti kifejezéstől, ti. a révhely temetkezési helyül is szolgált. A honfoglalók egyes nemzetségei között szokásban volt a folyószöglatben vagy vizentuli szigeten való temetkezés. E temetőkbe csak a sámánok járhattak be, A sámánok kultuszhelyi révülete és a temetőben végzett kultuszi szertartása az ősi használatban keveredett. A temetési szartartás a révhelyen történt, ahonnan csónakos, szállították át a halottakat a "nyugodalom helyére", hogy részesei legyenek az "örök nyugodalomnak". Révhely, hajónyugodalom és örök nyugodalom, valaha egymással összefüggésben volt. Az ilyen vizentuli temetőkben teljes csend honolt. Mivel tilos és félelmetes volt a bejárás, e temetőket felverte a gyom és a tövis. így keletkezett Réhelytől északra, a Hosszúháton tul, Kulis közelében,, az 1521-ben még ismart T "ö v i s e s sziget.