Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

„A kíméletlenül romboló, pusztító második világháború vihara nem kerülte el gyártelepünket sem és 1944. október 7-től 1945. február 14-ig állt a munka, álltak a gépek a CIKTA-gyárban. 1944. október 7-én a gyár katonai parancsnoksága elrendelte a gyártelep kiürítését, röviden: mindenkinek el kellett hagynia a gyártelepet. A parancsnak engedelmeskedni kellett, ezért mindenki becsomagolta a legnélkülözhetetlenebbjét, hátára vette csomagját és elindult a bizonytalanság felé. Egész élet munkájának eredményét, szerény otthonának berendezését és boldogulásának zálogát, a gyárat is itt kellett hagynia. Munkatársaink egy kis csoportja Haering igazgató úrral és Nemec akkori gyárvezetővel az élén, név szerint SMID Béla, BALOGH Péter, IVANYICS Lajos, KOMÁROMY József, jómagam és még vagy hármunk azonban úgy vélekedett, hogy nem lesz üdvös a gyárat és lakótelepet teljesen üresen hagyni. A kiürítési parancs dacára itt maradtunk és készenlétbe helyezkedve vártuk a fejleményeket. Itt maradtunk, hogy szükség esetén mentsük azt, ami menthető lesz. Nem hittünk az akkori nagydobbal vert propagandának és ezért is mertünk maradni. Ennek a propagandának a valótlanságáról meg is győződtünk, amikor első ízben találkoztunk a Vörös Hadsereg katonáival. Ezt megelőzően azonban még egy hátborzongatóan kellemetlen esetről kell megemlékeznem. A Tisza túlsó oldalán egy munkásszázad állomásozott. Röviddel a telep kiürítése után két kísérővel átjött hozzánk ennek a századnak a parancsnoka azzal, hogy felettesétől parancsot kapott a gyár felrobbantására. Hála Haering úr diplomatikus fellépésének, sikerült ezt a csapást is elhárítani, így a hadfiak jó kiadós csomagokkal megpakolva visszaeveztek a túlsó partra. Azonban, hogy a kapott robbantási parancsnak eleget tegyenek, felrobbantották maguk után a kompot (a káposzta is megmaradt, s a kecske is jóllakott)". „Október 7-én a koradélutáni órákban egy bombatalálattól kigyulladt a Tisza-parton lévő raktár és az ott elraktározott villanyszerelési anyag mind elégett. A repülőtámadás ellenére megkíséreltük a gyári fecskendőt kitolni a Tisza-partra, de a rossz úton elakadtunk vele és fájó szívvel voltunk kénytelenek a raktár pusztulását végignézni. Délután 5 óra tájban még nagyobb kár érte gyárunkat. Meg nem állapítható okokból kigyulladt az I. számú duplacsarnok és az itt elhelyezett cipőraktár is teljesen odaveszett. A Vörös Hadsereg első egységei október 6-án délután 6 óra tájban érkeztek meg a gyár területére. Mivel sem a telepen, sem pedig a környéken nem ütköztek semmi ellenállásba, nem is történt komolyabb baj. Az estét lakmározva, víg nótaszóval velük töltöttük el, majd nyugovóra tértünk. Békés, nyugodt álmunkból pokoli pergőtűz riasztott fel 78