Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

bennünket, úgy, hogy azt hittük ez jelenti a véget. A Vörös Hadsereg éjjel érkező egységei óriási akna- és géppuskatüzet zúdítottak a Tisza túlsó oldalára, hogy az esetleg ott lévő ellenséges erőket visszavonulásra kényszerítsék." Összegezve a felszabadulás előtti mozgalmi tevékenységet, nem beszélhetünk irányított munkásmozgalomról. Nem beszélhetünk, mert a cipőgyár területén a felszabadulás előtt még szakszervezeti tevékenység sem folyt. A mozgalmi momentumok kizárólag egyes emberek ösztönszerű forradalmi vágyainak realizálásából és elgondolásaiból állottak. Minden felvilágosult ember, akiben él az új keresése, valamilyen irányban is permanens, forradalmárrá válik. Az egyéni lendületek ereje akkor alakulhatott át a cipőgyár esetében is mennyiségi mutatókból minőségi mutatókká, amikor a hólabda szerű antifasiszta fülbegyónások eredményeként agyonhallgatással halálra ítélték a cipőgyár Dunántúlra való telepítésének a tervét és senki sem jelentkezett önként a Dunántúlra való áttelepítésre. A felvidéki demokratikus szellemtől vezérelt munkások és a Tiszaföldváron lévő egyéni utakon járó elvtársak találkozása során kialakult nézetazonosság sok szempontból természetes velejárója lett az érdekek összefonódásának és szervezeti formák nélkül is táptalaja lehetett a mozgalmi erők kibontakozásának.