Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A CIKTA martfűi gyártelepe az építkezés megkezdésének első pillanatától kezdve hadiüzemként működött, katonai parancsnoka SZATMÁRI István tartalékos százados lett. (Külsőleg szimpatikus, megnyerő modorú „öregúr" benyomást keltette. Ennek ellenére tiszteletet és félelmet diktált környezetében, a paragrafusok embere volt, aki abszolút kritikátlanul kiszolgálta az akkori társadalmi rendet. Szigorú eljárásokat vezetett be.)

150 Ebbeli törekvésében támogatta őt később BOROS János személyzeti osztályvezető is. 1941 őszén a martfűi gyártelep építkezésének megindulása a konkurenciaharc jegyében indult. Nagy volt a kubikos munkaerőcsábítás, melyre 20 km távolságra — Szolnok város határában —, Szandán épülő német repülőtér építkezésénél volt rá égetően nagy szükség. Az egyik építkezésről a másikra, a több kereset, a felemelt óra- és akkordbérek beígérésével hódították el a nélkülözhetetlen betonozó munkaerőket. Jól tudták ezt a Bata képviselői, a CIKTA Rt. építkezését irányítók is, ezért kivételes helyet kapott az építkezés, ügyeltek arra, hogy az alapozásnál földmunkás, kubikos csoportok kiemelt fizetést kapjanak, hogy ezáltal a csábításnak ellenálljanak. 1940 szeptemberében mégis megtörtént, hogy a szigorúan katonai fegyelemmel körülhatárolt gyárépítkezésen, a csongrádi kubikos csoport szervezetten megtagadta a munka felvételét mindaddig, amíg az általuk elvégzett munkáért a tévesen számfejtett, s a jogos bért részükre el nem számolták. A kubikosok követelése láttán a munkafelmérést végző OMASZTA Ferenc és KLUKON Tibor üzemgazdász nagyon megijedtek, először kaptak ízelítőt a munkások szervezett erejéről — ilyen fogalom Batánál nem létezett. Amíg Omaszta a munkafelméréssel foglalkozott, kutatta a reklamált hibaforrás okait, addig Klukon szép szóval, agitációval igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, A barátság őszinte volt és ezért megnyerte a kubikosok bizalmát. Esténként velük főzte a bográcsos öregtarhonyát és közben a lelkükre beszélt; az itt épülő gyár sok száz alföldi munkanélkülinek, köztük a kubikosok gyermekeinek is munkát, kenyeret ad, ami végül is — a jogos igény kielégítése mellett — eredményre vezetett. Bármennyire is igyekeztek a Bata-munkások elhallgatni a történteket, később 1943-ban minden kitudódott. Szatmári szds. hadiüzemparancsnok már pontos információval rendelkezett a történtekről. A helyszínre érkezésekor magához rendelte Klukon üzemgazdászt. Kikérdezte, kifaggatta töviről-hegyére a leállás körülményeiről, a kubikosokkal kötött barátságáról. Végül azzal vádolta meg, hogy támogatja egy szervezett kommunista — kubikos —• csoport mozgalmát. Lecsukassál, elbocsátással fenyegette meg a halálra rémült fiatalembert. Látva a hatást, 74