Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

nagylelkűen azzal zavarta el, hogy azonnal szakítson meg velük mindenféle kapcsolatot, mert ellenkező esetben beváltja szavát és lecsukatja.

151 Az első tűzkeresztségen túl azonban, szervezett jellegű munkásmozgalmi megmozdulásokról, szervezkedésről a csehszlovákiai (felvidéki) magyarok megjelenése előtt, Martfű tanyai településekkel tarkított világában még nem beszélhetünk. A csehszlovákiai munkásokkal beszivárgott Martfűre is a demokratikus világszemlélet, és megjelentek Martfűn a kommunista mozgalommal szimpatizáló felvidéki dolgozók is. STANGA István volt gyártásvezető pl. felfedte, hogy bár nem kommunista, de mint ifjúmunkás több csehszlovákiai elvtárssal is szorosabb baráti kapcsolatban volt és sok elgondolásban helyeselte nézeteiket. KOVÁCS Károly cselekedeteivel és a dolgozókkal való bánásmóddal sokszor észrevehető tanújelét adta, hogy az új eszmék rajongója, SCSEVOVICH Mihály mester, bár a munkássággal szemben állandóan hangoskodott, de a valóságban kapcsolatok létesítésére törekedett, a Budapestről 1940-ben munkásmozgalmi okokból rendőrileg kitiltott és állandó csendőri megfigyelés alatt tartott munkásmozgalmi emberrel. Érdekes egyéniség volt. Szemre kemény, rideg, hangoskodó mester, akitől féltek a dolgozók, mert fegyelmet, rendet és higiéniát követelt. De szerették is, mert csupaszív ember volt, aki valósággal közelharcot vívott a dolgozókért, együtt érzett sérelmeikkel és harcos kiállásával biztosította a műhely kollektívájának a gyárban elérhető legmagasabb kereseti szintet, a szociálisabb elbírálásokat. Az 1943. évben került a CIKTÁ-hoz szakmunkásnak BÍRÓ János szolnoki lakos, régi szakszervezeti tag, aki kapcsolatot keresett a CIKTÁnál alkalmazásban álló baloldali érzelmű Bata-munkásokkal. Így került kapcsolatba SÁTEK János és BAHORECZ József nyomdászokkal. Többször folytatott velük eszmecserét az esztelen háborúról. A felszabadulás után jelentős szerepet játszik a termelés beindításában, ö az MKP üzemi szervezetének megalakítója, majd titkára, akinek nevével még gyakran fogunk találkozni. A háború utolsó fázisában került a gyárba TÁRNYIK István is, kisegítő postásnak, aki a voronyezsi halálkatland harcok folyamán súlyos, örök életére kiható kézroncsolást szenvedett. Tárnyik István már a harmincas évek végén is tanújelét adta szocialista meggyőződésének.

152 \ A felszabadulás előtti idő rövidsége miatt a martfűi munkásmozgalom még aránylag öntudatlan résztvevői egyéni akciókkal igyekeztek a dolgozók hangulatának antifasiszta irányba való terelését és a munkásság háborús gépezetből való kikapcsolását elérni. Pl. többször megtörtént, hogy anyaghiányra való hivatkozással késleltették a katonai bakancsok tervszerű gyártását és helyükben a lakosság lábbelivel tör75