Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

állapított jutalomtételeket. A tételeket nem kollektíven a dolgozók, hanem az igazgatóság állapította meg. A táblán feltüntetett tételek első rovata az elvégzendő munka volt (kb. 40 munkakategória). A kategóriákat személyekre lebontva közölték, a végzendő munkához szükséges létszám ebből már világosan látható volt. Ugyancsak feltüntették az összrendelkezésre álló bért, a teljesítmény arányában, pl. 500, 1000 stb. pár lábbeli elkészítésekor a teljesítménybér hányadát. A munkás számára űrlap volt kiadva, amelyet kitöltött a fenti adatok figyelembevételével, teljesítményét a művezető aláírásával igazolta. Ez az űrlap, amelyen a dolgozó már az összeget is kiszámíthatta, a könyvelőségre került ellenőrzés céljából. Az úgynevezett szerződéses alkalmazottak, tehát a tisztviselők és munkavezetők, nyereségrészesedést kaptak, amely az osztályok által elért nyereség arányában, legfeljebb ennek 10%-a lehetett. Ennek azonban csak 50%-a került hetenként kifizetésre, a másik 50%-ot, mint kauciót (veszteségkezesség) térítésre visszatartották és az összeget 10%-kal kamatoztatták. A teljesítménybéren felül a munkások is kaptak nyereségrészesedést, itt nem volt veszteség-kezesség. Az illető osztály heti nyereségéből 10% volt a részesedés, amelyből a legjobbnak minősített munkás 2%-ot, míg a nyolc utána következő 1—1%-ot kapott. Minden osztályon a 9 legjobb munkás részesült jutalomban. Azonban ennek az összegnek is csak felét fizették ki, a másik felét visszatartották és 10%-kal kamatoztatták. A munkás a visszatartott részesedésről hetenként folyószámla-kivonatot kapott, ezzel a követelésével bármikor rendelkezhetett. Megállapítottuk, hogy a Bata-munkások jóval többet kerestek, mint a Magyarországon lévő bármelyik üzem munkásai. Ha ezekhez a kereseti viszonyokhoz hozzászámítjuk a dolgozók részére biztosított prémiumokat, nyereségrészesedést, valamint a szociális juttatások pénzben kifejezett értékét, akkor végképp érthetővé válik, hogy életszínvonaluk a magyar cipőipari (gyári, kisipari) munkások életszínvonalánál miért magasabb. Tény azonban az is, hogy a kereset, a fizetés mértéke nem állt arányban a haszonnal, hiszen a tiszta haszon 1 + 2%-át kaphatták meg csak. A részesedés iránya bizonyítja, hogy a látszatelőnyök mögött a tudományosan megalapozott kizsákmányolás rejlett. Összefoglaló A vállalat fennállásának első öt évében szervezeti és üzemgazdasági sikert ért el, amelynek társadalomgazdasági hordereje volt és ez az aránylag kedvező munkafeltételeken meg is látszott. 69