Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Ebben az időszakban a lábbeli érezhető árcsökkenése mellett az ország lábbelifogyasztása emelkedett, új igények támadtak és kerültek kielégítésre. Az ezzel kapcsolatos termelési megélénküléssel vele járt a lábbeli- és bőrszakma munkásállományának gyarapodása és egyidejűleg az átlagos munkakereset emelkedése; a Bata-munkásoké azonban még ezt az átlagot is lényegesen meghaladta, holott még rövidebb munkaidő- és különböző más előnyök is könnyítették munka- és életfeltételeiket. Az itt említett társadalomgazdasági jelenségek és ezek szociális kihatásai talán végeredményben más okokra is visszavezethetők voltak (legalább részben), amelyeknek egy Bata-üzem magyarországi létesítéséhez semmi közük. Másrészről viszont — és talán nem csekély részben — egy olyan vállalat életbelépése, amelynek termelési képessége az évi fogyasztás nagyobb felét fedezni volt képes, bizonyára lényegesen befolyásolhatta a magyar lábbeliipar szerkezetét és fejlődését. Ugyanez állt bizonyára a munkafeltételekre is, amelyek szintjét a CIKTA-vállalatnál megteremtett kedvező feltételek az ismertetett ötéves időszakban bizonyára emelhették. A CIKTA vezetőkérdésének megoldása megmutatta, hogy az üzemvezetés olyan kézben volt, amely a zlini szellemet, elveit és módszereit alkalmazta, zlini gépekkel és munkafolyamatokkal. A telephely megválasztása megmutatta a törekvést, hogy a magyar vállalat részére olyan földrajzi, néprajzi és gazdasági körülményeket találjon, amelyek a csehszlovák anyavállalat körülményeivel lehetőleg egyezzenek. Az időpont, amelyben a CIKTA-vállalat létesült, konjunkturális szerkezetben alig különbözött a zlini vállalat alapítási időszakától. Martfűn a Zlinben kialakított és bevált „Bata-rendszer" megismétléséről beszélhetünk, más, de alapjában hasonló körülmények között. Megállapítható tehát Bata gazdasági sikere Magyarországon, amelynek a martfűi személyzet kedvező munka- és létfeltételeit is köszönhette. A Bata-rendszer nemzetközileg elismert sikereinek titkát annak köszönhette, hogy 1927-re a világ legkorszerűbb, az akkori idők legfejlettebb technikájára (Taylor—Bedeaux) munkamódszerére épülő olcsó cipőgyártását — különösen a gumicipőkét — fejlesztette ki, amelyet a tömegek szívesen vásároltak. Saját cipőipari gépgyártással és értékesítési üzlethálózattal rendelkezett. A Taylor- és Bedeaux-rendszeren alapuló termelés megkívánta az egész Bata-rendszer specializálását; a munkalélektan alkalmazását, különösen a fiatal munkaerő kiképzése és foglalkoztatása terén, amelyet 70