Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Pál nyújtotta be,

119 de a háború következtében 1 hónapos létezés után befejezte működését. A tanoncok ez alatt az ddő alatt internátusban laktak. Így alkalom nyílott a számvető és a takarékossági szellem nevelésére, amelyet Bata munkásaiban ki akart fejleszteni. A tanoncok legkevesebb 28 pengőt kerestek hetenként,

120 mely összegre az internátus vezetősége a következő költségelőirányzatot szabta meg: élelem , 14,— P lakás 1,50 betegsegélyző 1,80 ruha- és fehérnemű • — zsebpénz sportra és szórakozásra 3,— ........ . adók és illetékek —,20 összesen: 20,50 P Megtakarítás: 7,50 P hetenként. Az iskolai és a műhelyben végzett munka közötti kapcsolat megteremtése céljából a műhelyvezetőnek rendszeresen kérdőívet kellett beküldenie az ipariskola vezetőjéhez, amelyen a munka faja, magatartás és viselkedés, szorgalom, a munkában való előrehaladás, tisztaságszeretet, felelősségtudat, stb. fel volt sorolva. A kiképzést többnyire a zlini anyavállalathoz történő néhány hónapi áthelyezéssel tetőzték volna be. A tanfolyam ideje 3 év volt.

121 Szociális feltételek és szabadidő-felhasználás A Bata-munkásoknak gyári étkezde állt rendelkezésükre, ahol térítéses alapon étkezhettek:

122 reggeli (kávé, vajas kenyér) ára 0,4—0,5 P, ebéd (3 fogás) ára 2,5 vagy 1,5 P, vacsora ára 1 P. A kulturális érdeklődést filmszínház és könyvtár szolgálta. A filmszínházat az étkezdében helyezték el, ahol kb. 200 ülőhely állt rendelkezésre; általában napi két előadást tartottak, 18 óra-, illetve 20.30 órakor. A filmet általában kétnaponként cserélték. Férjhezmenetel esetén a cég megajándékozott minden munkásnőt, aki legalább két éve szolgálatban állott: 50—200 pengő nászajándékkal, betétkönyv formájában, plusz egy heti fizetéses szabadságot kapott. Nagyon részletes, praktikusan beosztott háztartási költségbelró könyvvel látta el a nőket, amelynek vezetésében, ellenőrzésében és lezárásában részt vett egy szociális gondozónő. A cég beteglátogatásokat is szervezett és tevékeny támogatója volt számos jóléti intézkedésnek, amelyek a munkáscsaládok gyermekeit támogatták.

123 A Bata-város Martfűn és Érsekújváron 21 csinos, egyemeletes házból állt (modern téglaépület). Ezekben 70 család lakott, éspedig 5 egy61