Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

családos ház, 5 kétcsaládos ház, 1 négycsaládos ház, 8 hatcsaládos ház volt, ezenkívül 491 fő a részükre épített munkásszállóban lakott. Ezekben a házakban összesen 557 személy volt elhelyezve, a többi gyári dolgozó Tiszaföldvár községben vagy annak környékén lakott. A lakbér egy család részére havi 48 pengő volt; ez a házakba invesztált tőke 4%-os kamatát fedezte. A házak típusházak voltak, amelyek a következő helyiségeket foglalták magukba: 1 konyha, 3 szoba, 1 fürdőszoba, 1 W. C, 1 pince. Gépkocsigarázs 2 volt a telepen, amelyért külön bért kellett fizetni. A lakók ingyen víz- és villanyáramszolgáltatást élveztek. Tiszaföldváron ezzel szemben egy kW elektromos áram ára 0,8 P volt. Fát és szenet a Bata-cég a dolgozóinak nagykereskedői áron adott eL

124 Mivel mindezekben az előnyökben a munkakeresethez való tényleges hozzájárulás rejlett, a lakásokra csak olyan munkások támaszthattak dgényt, akik már több mint egy éve a cég szolgálatában álltak. A minkaviszony felbontása után egy hónappal lakásjogukat elvesztették. A Bata-cég dolgozói számára létrehozta az úgynevezett „Bata-sportegyletet", amelynek 150 aktív tagja volt. Három sportszakosztály működött: labdarúgó, kézilabda és kerékpár. A dolgozók nagy többsége Tiszaföldváron, vagy annak környékén lakott. Érdekes a dolgozók számszerű megoszlása az igénybe vett közlekedési eszközök szerint: a gyárba járt munkavállaló gyalog 180 kerékpáron 210 vonaton 350 kocsin 5 autóbuszon 40 motorkerékpár v. autón — A vidék kedvező éghajlata mellett a naponként legalább kétszeri út a gyárba, részben nagy távolságokról, a munkások egészségi állapotát kedvezően befolyásolta. 62