Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

tökéletes képet nyert minden egyes munkásról. Ezt kiegészítették a zacskóban hozzáfűzött és megőrzött röntgenfelvételek, majd megújították a kétévenként megismételt orvosi vizsgálatot, amely minden részletre kiterjedt. A személyi lap diagnózisának alapgondolata az volt, hogy leszögezze a megvizsgált ember normális, a normálistól eltérő és végül beteges tüneteit. Minden Bata-munkást alávetettek a Wassermann-próbának; felvették szüleiknek analízisét is, feljegyezték baleseteit, korábbi betegségét, stb.

117 Az orvosi gondoskodás legfőbb figyelmét természetesen a néhány hivatásbeli betegségre fordította, amelyek a cipőgyártással kapcsolatosak: így bizonyos bőrekcémákra, amelyek a lakkozás következményei, azon túlmenően a személyzet pszichológiai (lelki) állapotára helyezték a hangsúlyt. Ami az üzemi baleseteket illeti, a Bata-munkás biztonsága meszszemenően szavatolt; a balesetek száma a munkások számához képest csekély volt.

118 Leggyakoribbak voltak a balesetek a hengerlésnél és az ún. fárafoglaló gépnél. A veszélyes gépekre aramkikapcsolót szereltek, amelyet térddel hoztak működésbe. Azonkívül olyan munkavégzésnél, amely az éppen foglalkozás nélküli kezet veszélyeztette, ott ezt a kezet eltávolító vakmozgásra szoktatták. A balesetelhárító propagandát fizetési borítékon, némelykor faliképek útján is eszközölték, amelyeket azonban gyakran kellett cserélni, hogy hatásukat ne veszítsék el. A betegbiztosítás és balesetbiztosítás Magyarországon már abban az időben ás kötelező és államilag rendezett volt. Az előbbinél a díj a biztosított munkakereset 7%-át tette ki, amöly a munkaadót és a munkavállalót egyenlő részben terhelte. A balesetbiztosítás díját azonban a munkaadó egyedül viselte, és az veszélyfokozatok szerint változott. Minden betegség első négy hetében a munkás teljes bérfizetéssel a cég szolgálatában maradt. Gyermekágyas asszonyok, a nemzetközi megállapodásnak megfelelően, lebetegedésük előtt hat hétre és az utána eső hat hétre fizetéses szabadságot kaptak, továbbá két hónapon át tejpótlékot. Tanoncügy A CIKTA RT Érsekújváron és Martfűn (1944 szeptemberében) létesített ipari iskolájában 14—18 éves fiatalok kaptak kiképzést az ország akkori törvényeinek megfelelően. A Bata-cégnél „prácovni skola" elnevezéssel működött hasonló intézmény. Az iskola tervezetét HARASZTI 60