Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

megjelölése lehetővé tette azt, hogy az ügyfél által visszaadott cipőt a műhelyig, sőt a munkásokig (akik az esetleges hibákért felelősek) visszafelé kövessék és eredményes segítséget, orvoslást nyújtsanak. A vonatkozó hét „előirányzati" és „tényleges" számai mellett legtöbbször az adott heti és összesen számok is szerepeltek, azaz a félév kezdetétől a szóbanforgó hétig elért összegek, valamint a költségvetés szerint az adott héttől a félév végéig még rendelkezésre álló összegek. Egy pillantás ezekre a számokra betekintést nyújtott az igazgatónak, de a szombati költségvetés-ellenőrző konferencia minden résztvevőjének is arra nézve: hogyan állunk?, és ennek megfelelően esetleg a költségvetés számain módosítást lehetett eszközölni, vagy hiányok kiküszöbölésére esetleg új munkák megindítására vonatkozólag határozatot lehetett hozni. Mindez egyrészt a mindenkor elővett fekete táblán feltüntetett számok által nyújtott kép alapján, részben ezeknek az adatoknak élénk megbeszélésével történt, amelyen minden vezető részt vett. Ezek a munkások jól begyakorolt statisztikusoknak bizonyultak, akiknek számsorok olvasása és azok megvilágosító feltárása oly folyékonyan ment, mintha erre elméleti főiskolán képezték volna ki őket. Amellett nagyrészt fiatal, munkássorból felemelkedett tisztviselőkről volt szó, akik csupán ennek a szombati közösségi munkának a gyakorlati jelentősége folytán jó üzemgazdasági statisztikusokká váltak. Elég ennek a szombati csoportnak a táblákra szegezett szemét látni, és a résztvevők, valamint az igazgató között folyó párbeszédet hallani ahhoz, hogy élő képet nyerhessünk egy „valódi kooperációról". Ennek értelmében képet alkothatunk a „valódi vezetésről" és eljuthatunk ahhoz a felismeréshez, hogy itt az ún. „élő költségvetés-ellenőrzés" mintaképét alakították ki. Munkaszervezési és személyzetpolitikai racionalizálás Bata Magyarországon kb. 240 különböző bőr- és gumicipőtípust és nagyságot gyártott. Ha szem előtt tartjuk, hogy röviddel ezelőtt még csak „mérték szerinti" cipőket ismertünk, hogy még ma is a luxuscipőt a cipőgyárak és lábbelikészítők ezer különféle formában gyártják, akkor látjuk, hogy Bata egy ilyen messzemenő „egyszerűsítéssel", „normalizálással" és „típusmegállapítással" kevés, de jól kidolgozott cipőfajtára nézve megteremtette a szükséges előfeltételeket a „népcipő" tömeges gyártásához, amelyet gyártani akart. Ezzel együtt megteremtette az alapot a futószalag mellett történő sorozatgyártáshoz zárt munkacsoportokban, amelyeknek a Bata-rendszer keretében messzemenő műhelyautonómiájuk volt. 55