Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Egy ilyen Bata-műhely, amelyből a szabványépület minden emeletén általában kettő helyezkedett el, egy futószalag rendszerből állt, amelyen kb. 40—80 személy egy munkavezető felügyelete alatt egy bizonyos árut sorozatszeruen állított elő, pl. egy bizonyos típusbeli cipőből 1000 párat naponta, A cipőkön az ún. „ötös-rendszer" szerint dolgoztak, azaz a futószalag minden periódusával egy ötpár cápőt tartó állvány tolódott a munkás elé, akinek a futószalag következő álló szakaszában az előtte lévő 10 darab cipőn a ráeső munkarészt el kellett végeznie. Az az időmérték, amely szerint ezeket a munkateljesítményeket egymással összhangba hozták és amely szerint a futószalag és így a folyó munka továbbhaladt, nem Martfűn és Érsekújváron került külön megállapításra, hanem Zlinből vették át, ahol kísérletező próbák és gyakorlati tapasztalat eredményeként alakult ki. Mégis, itt is hangzott el panasz a munkavállalók részéről a túl gyors iram, a munka kényszerű állandó folytatása, az egyhangúság és a kifáradás miatt. Több dolgozó állítása szerint pl. a 444. műhely 90 fővel 1000—1200 pár cipőt termelt naponta 8 órás műszak alatt, mely mutatja a kizsákmányolás magas fokát. Ezek a jelenségek azonban nyilvánvalóan nem lépték túl a más gyárakban „B-rendszerben" mechanizált sorozatgyártásnál szokásos mértéket (mint pl. a Wolfner cipőgyárnál, ahol nem volt ritka a 10—14 órás „B"-rendszerben végzett munka).

107 Alkalmazásügy Az iparügyi miniszter rendelkezése alapján az üzem munkarendje szerint a munkavállaló felvételének feltételei a következők voltak: 14. életév betöltése, elemi iskolai végzettség, „munkakönyv" felmutatása és orvosi bizonyítvány az egészségi állapotról.

108 Bata ezen felül a pályázóknak az üzemorvos által történő megvizsgálását is előírta, és minden jelentkezővel nagyon részletes kérdőívet töltetett ki. Az alkalmazásnál figyelembe vehető jelentkezőket — néhány egyszerű intelligenciapróba alapján képességvizsgálatnak vetette alá. A fent említett munkarend ugyan „alkalmazási szerződésiről beszél, amely „akár egyéni, akár kollektív", a munkásokkal, vagy ezek szakszervezeteivel megkötendő. A valóságban azonban csak a magasabb alkalmazottnak (vezető mester és a nyereségből részesedő munkásnak) volt írásban rögzített egyéni szerződése. Kollektív szerződésben kikötött indokok alapján a Bata-alkalmazottak nem lehettek sem egyenként, sem pedig összességükben szakszervezetnek tagjai.

109 A munkafeltételeket nem a vállalatok és munkavállalók szerveinek kollektív tárgyalásain, hanem úgyszólván igazgatói tekintéllyel az üzemvezetőség állapította meg. Látszatra mégis sokkal előnyösebbek voltak a munkavállalók szempontjából, mint a magyar iparban általánosan szokásos munkafelvételek.

110 56