Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A költségvetés-ellenőrzés klasszikus elméletétől eltérőleg, a külön­böző költségvetéseket nem alulról fölfelé, hanem felülről lefelé állítot­ták össze, tehát: nem azok a személyek tettek javaslatot a költségvetés tételeire, akik azok betartásáért a gyakorlati kivitelben felelősek voltak (munkavezető, osztályvezető, stb.), hanem ezeket a számokat az üzem­vezetőség kalkulációs osztálya a meglévő statisztikai anyag és az igaz­gatóság utasításai szerint számította ki és adta kivitelezésre az alsóbb vezető szerveknek, mégpedig mindig egy félévre. 100 Ha így a Bata-„tekintély" költségvetésénél kezdetben hiányzott is egy és más, a többi vállalat „demokratikus" költségfelállításánál tapasz­talható élénkítő együttműködésből, úgy a másik oldalon az „ellenőrzés­nél" annál életteljesebbnek bizonyult. Valóban, a Bata-munka egyik fá­zisában sem lehetett az intenzív és spontán munka ránézve oly jellemző szellemének lényegét jobban megfigyelni, mint a minden szombaton megismétlédő „élő költségvetés-ellenőrzésnél". A Bata-munkások ötnapos munkahetet dolgoztak, a hatodik napon ünnepeltek. Az egész vezetőszemélyzet, a munkavezetőtől az igazgatóig, szombat délelőttre az egyik nagy munkacsarnokba jött össze, hogy az elmúlt hét költségvetésének ellenőrzését együtt elvégezzék. Előkészület­ként a kalkulációs osztály az egész számanyagot — mindenfajta elő­irányzat (valóságszázalék és indexszámokat) krétával, mintegy tucatnyi feketetáblára felírta. Világos, áttekinthető táblázatokban került bemuta­tásra a gyártás, az eladás, az önköltség alakulása, a reklám, sőt a láb­ápolási üzlet tényleges heti eredménye, kifejezve mind pengőben, mind a oipőpárok számában. Ennek alapján állították be a költségvetés té­teleit és a heti eredményt, ehhez mérten százalékban fejezték ki. Ha egy ilyen százalékszám 100 alatt mutatott, vagy azon túl, úgy pirossal, ha százon felül volt, úgy fehérrel keretezték be. Az igazgató által vezetett megbeszélésen a fehérkeretes számok alapján dicséretet osz­tottak, ami pénzügyileg is előnyösen hatott ki, a pirossal keretezetteket azonban közelebbi vizsgálat tárgyává tették abból a célból, hogy kiderít­hessék a költségvetéstől való nagy eltérés okát és segíthessenek rajta. Ez odáig is vezethetett, hogy az igazgató a kifogásolt osztályról leho­zatott egy pár cipőt, saját kezűleg felszakította és felfedte azokat a hibá­kat, amelyek a számszerű eredménytelenség okai lehettek. A felelős osztály-, vagy munkavezető védte munkáját, ezért esetleg hibás anyagot vagy szerszámot okolt, ami által ismét az azért felelős egyéneket vonták a vitába. Miután egymás között mind — mint később látni fogjuk — bevásárló vagy eladó viszonyban voltak egymással, egy ilyen vita, mint szigorúan üzleti megbeszélés folyt le, amelyben végülis megoldhatatlan ellentmondás esetén az igazgató mondta ki a döntő szót. A cégnek ezeken a szombati lelkiismeretvizsgálatain a legnagyobb figyelmet az ügyfél-reklamációkra fordították. Az összes Bata-cipő egyéni 54

Next

/
Thumbnails
Contents