Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Műhelyautonómia A Bata-műhel;yfek viszonylagos gazdasági önállóságát már gyakran írták le úgy, mint rendszerének tulajdonképpeni titkát. Egy ilyen műhelynek nevezett, egy futószalagrendszer mellett meghatározott sorozatgyártmány előállítására összegyűlt munkacsoport vezetője, üzemgazdasági szempontból úgy járt el, mint egy kis vállalkozó: szabadon bevásárolt anyagot, félgyártmányt a raktárról, vagy munkatechnikai szempontból előtte álló osztálytól és az ő osztályából készre kidolgozott gyártmányt a következő osztálynak, illetve elárusítóhelynek adta el. Rendelkezésre állt egy tőke, amellyel gazdálkodni kellett; az árakat az igazgatóság állapította meg. Ha hibás árut kapott, úgy kártérítést könyvelhetett az azért felelős osztály terhére; ha az utána következő osztálynak ő szállított hibás árut, úgy az ő terhére könyveltek el kártérítést. Osztályának összes kezelési költségeit is el kellett számolnia (szállítási költségek, adók, kamatok, nyomtatványköltségek, hirdetményrész, munkaerőátvétel, stb.), különösképpen pedig fizetnie kellett a munkabéreket. A munkahelycsoport pénzügyi kezelésének egyrésze készpénzben bonyolódott le (mindenekelőtt a bérfizetés), a másik része csak elszámolás útján (pl. a kölcsön kártérítések). A bevásárlás és eladás — minden osztály részéről — csak papíron történt és az emellett kiszámított különbözetet a heti elszámolásban, mint a műhely nyereségét, vagy veszteségét, a vonatkozó heti elszámolási űrlapon mutatták ki. Ezt költségvetés-ellenőrzési szempontból úgy fektették fel, hogy az lehetővé tette minden tétel összehasonlítását a költségvetési előirányzattal, mégpedig közvetlenül és egy külön rovatban a különbözetet öszszeg- és százalékszerűen is feltüntették. Az űrlap külön rovatába állították be a hét gyártási eredményét párokban és pengőértékben, itt is megállapítva a százalékos arányt a költségvetéshez képest. Az űrlap hátlapján, amelyet a munkavezető töltött ki és a könyvelőség csak ellenőrzött, megfelelő rovat volt a nyereségrészesedés kiszámítására. A költségvetés ellenőrzése Az üzemgazdasági racionalizálás legfontosabb részei a költségelemzés, árkalkuláció, mindenekelőtt azonban — a Bata-rendszer magva — a költségvetés ellenőrzése. A költségvetés ellenőrzését csak röviden részletezzük, a vezetés és a dolgozók egymás közti viszonyát szeretnénk az üzemben ezen keresztül tükrözni. 53