Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

tait és így őt, mint végrehajtó (készítő) tényezőt tulajdonképpen kényszerítette a gyors munka végzésére. A gép mellett dolgozó embernek többé-kevésbé már csak úgyszólván kiszolgáló és ellenőrző kézmozdulatokat kellett végeznie gépiesen. A gépesített cipőgyár munkása lényegesen különbözött a kéziiparos lábbelikészítő típusától, viszont a szakmunkáját képező fogások egyrészt gyorsaságuk és sokféleségük, másrészt kényességük és fontosságuk miatt megint csak nagyon messzemenő, csak rendszeres tanulás és gyakorlat által elsajátítható különleges kiképzést követelt. Ez jellemző a munkaiskolás — Mladi muzi, mladé zeny — fiatalokra, ahogy Batánál a tanoncokat nevezték, ez vonatkozott a szakképzésre is, amire Martfűn és Érsekújváron csakúgy, mint ZLinben a legnagyobb súlyt fektették. Az ottani helyi kiképző rendszert kiegészítette még a Martfűről Érsekújvárra és Zlinbe kiképzésre küldött tanoncok és Zlinből Érsekújvárra, Martfűre küldött tanítók és szakoktatók állandó kicserélése. Gazdasági racionalizálás A „gazdasági racionalizálás" keretén belül meg kell különböztetni az üzem belső életére vonatkozó rendszabályokat azoktól, amelyek az üzemet, mint egészet, a nemzetgazdaság keretéin belül irányították.

1

'

0 Ide tartoziik mindenekelőtt a vállalat teljes kereskedelmi felépítése, amelyre beszerzés szempontjából a nyersanyag nagy tételekben és első kézből való vásárlása, hacsak nem saját előállításra volt jellemző. Eladás szempontjából pedig egy teljes racionalizált eladási hálózat, a közvetítő kereskedelem kikapcsolása az érdeme. Az eladás hálózata 1944-ben 244 elárusítóhellyel rendelkezett. Ezek szétszórtan helyezkedtek el az egész országban, kezdetben Érsekújvárról, később Martfűről központi irányítást kaptak és kerületvezetők ellenőrzése alatt álltak. Az elárusítóhelyek szabványosítottak és pedig 12félék voltak, amelyek nagysága a következő elemek szempontjából a helyi piac nagysága szerint váltakozott: eladási terület m

2-ben, az elárusító személyzet száma, az állványok, székek, kirakatberendezések, stb. száma és nagysága. A Bata-féle elárusító rendszer különlegességét képezte a lábápoló készenlétben tartása, amelyre minden üzletvezető és eladószemélyzet kiképzést kapott.

105 A fontosabb elárusítóhelyeken a vizsgált időszakban: 12 önálló alkalmazott volt, akik által a magyar népesség szélesebb rétegeihez is eljutottak a testápolás szempontjából csakúgy, mint a cipőfogyasztás tekintetében is oly fontos lábápolásnak az alapismeretei. 52