Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A KFT vagyona 4 794 515 pengő volt felosztáskor (a kezdő 200 ezer pengő szépen megnőtt), s ezt teljes összegben a martfűi gyárépítés céljaira tartalékolják. A II. világháború kitörésekor már látni lehetett, hogy a tervezett elképzelés nem valósul meg. A szükséges építőanyagok biztosítása nagy nehézségekbe ütközött, ami miatt a határidőre beütemezett munkákat nem tudták elvégezni. A cipőgyár teljes elhelyezése 1942. augusztus végéig (rekord idő alatt) befejeződött, így a gyári üzemvezetés Érsekújvárról Martfűre tette át székhelyét. 1941 őszén az építkezésen 200—250 ember dolgozott, így 1942-ben sikerült elérni, hogy a tervezett építkezés kisebbik része, egy kétemeletes gyárépület teljesen befejeződött úgy, hogy az egész gyárépület cipőgyártás célját szolgálja.

91 Az emeletes gyárépület földszintjén voltak az irodák és az alsórészszabászok. Az emeleten volt a felsőrész-szabászat és két futószalag. A II. emeleten további négy futószalag. Tehát majdnem az 1965-ös elhelyezés szerint. Ekkor kezdték meg a jelenlegi III. számú csarnoképület építését, ahová az Érsekújváron működő papírgyár lett volna elhelyezve. Ezt az épületet a háborús események miatt már nem fejezhették be. Az üzem jelenlegi I. sz. csarnoképületében volt elhelyezve a készáruraktár, az asztalosműhely, a lakatos- és vízvezetékszerelő-, bádogos-, forgácsolóműhely, a kaptafa- és szabászkésraktár és az irodák egy része, míg a jelenlegi IV. számú csarnok épületében voltak elhelyezve a nőtlen és hajadon dolgozók. Martfűn 1942 nyarán indult meg a termelés. Ebben az időben még csak cipőgyári technológia szerint készültek a cipők. Gumitechnológia szerint gyártott cipők Érsekújváron kerültek legyártásra. A termeléshez szükséges cipőipari gépeket Bata saját gyárából biztosította, ahol közel mindenfajta cipőipari géptípus gyártására be volt rendezkedve. A gyár beindulásához szükséges szakembereket Érsekújvárról helyezték át. Ugyanakkor Martfűről csoportosan vitték a dolgozókat Érsekújvárra betanulásra. 1942 júliusában — amidőn már folyt a Szovjetunió elleni értelmetlen háború — a CIKTA is megérezte a nyersanyaghiányt, a drágulást. Ez év július 3Ó-i jegyzőkönyv szerint „a termelés folytonossága csak a forgótőke növelésével tartható fenn". Ezért emelik az alaptőkét: 1942 szeptemberében újabb 6 millió pengő értékű részvényt bocsátanak ki. így bővül a CIKTA tagsága is, ismét vegyesen magyar—cseh tagokkal. Űj CIKTA-tagok: Benedek Elek főkönyvelő, majd cégvezető és dr. Babinyecz László. A kis részvényérték (100 pengő) miatt tekintélyük nem változtat az eddigi lényegen, gyakran a CIKTA-gyűléseken sem vesznek 44