Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

IV. BÄTÄ MAGYARORSZÁGON A Bata-konszern feje „a koronázatlan cipőkirály", az egész világot {98 ország) átfogó eipőgyártási és értékesítési imonopoliumot fejlesztett ki/'

6 A hozzá hasonló „világnagyságokkal" való bizalmas kapcsolatai alapján ügyesen igazodott el a nemzetközi politikában. Rutint szerzett a diplomáciai tevékenységben. E célból az általa fenntartott propagandaigazgatóság és utazó diplomatái minden esetben érvényt szereztek a Bata-konszern elképzeléseinek: kidolgozták a tőkekivitel útját, módját. Az ilyen irányú tervszerű tevékenységgel minden esetben elérték a kitűzött célt. A Bata cég számolva a háború előtti és alatti nagy hadiipari megrendelésekkel, valamint a háborút követő gazdasági fellendüléssel, a konjunktúrában kedvező lehetőséget látott a világpiacon a pozíciók megszerzésére. Magyarországon tervbe vették egy cipőgyár felépítését és a kereskedelmi hálózat kiterjesztését. A Bata terjeszkedési rohamai miatt a magyar cipőgyárosok kénytelenek voltak a kisiparosok kenyérféltésből eredő felháborodását, támogatását a saját hasznukra kihasználni a veszedelmes „cápa" ellen. A kisiparosság tiltakozott a Bata-áruk bármilyen formájú jelenléte ellen. Bata a nagyobb haszon — a profitéhség — kielégítése reményében, s szervezési elvének megfelelően az 1920-as években hazánkban is saját üzletet, gyárat akart létesíteni. A kisiparosság körében ez hallatlan riadalmat keltett. 1929 márciusában Budapesten a KIOSZ országos kongresszust hívott egybe, s ezen a fő napirendi pont a „Bata cipőinvázió" volt. Innen — mint lapjuk, a Lábbelikészítők Lapja írja — „határozati javaslatok özönét terjesztettük fel a kormányhoz. A letelepedési enge délykérést — a Batáét — figyeltük"/

7 25