Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A cipészség az új helyzetben bizonytalanság előtt állott. Az új helyzet a régi mestereket megtépázta és sok esetben a védettséghez szokott, elpuhult iparosok nem bírták a versenyt, és tönkremenve visszaadták iparukat. Ezt elősegítette a kiegyezés után behúzódó cseh- és osztrák behozatal is. A behozott áruk olcsóbbak voltak, s ezenkívül a cikkek jelentőségét fokozta azok újszerűsége is. Az 1890-es évek elején az egyre jobban kifejlődő kereskedelem különösen vidéken kiszorította az iparost és nagyrészt elfoglalta annak helyét a cipőellátásban. A kereskedelem a mesterség béklyóitól mentesen vizsgálta a cipők piacképességét, tetszetősségét, igényesebb lett a cipővel szemben, s ez a körülmény elősegítette az ipar fejlődését.

29 A kormányzat a millénium évében

30 és utána rendszeresítette az ipar pártolását. Ingyen telek, gépek, adókedvezmények, szubvenció nyújtásával igyekeztek a magyar ipar keletkezését és fejlődését segíteni. így pl. 1898-ban több gyár is létesült (Selmecbányán és Temesvárott) .

31 A cipőipar kifejlődése az 1900-as éveik elején kezdődik meg, s az 1901-es összeállítás szerint 11 cipőüzem és 2 papucsüzem dolgozott 50-en felüli munkáslétszámmal hazánkban. 1923-ban már 45 jelentősebb cipőüzem, illetve cipőgyár dolgozott.

32 1924. szeptember 1-ével életbe lépett az autonóm vámtarifa, a védővám maga után vonta a meglévő gyárak fejlődését és csábításul szolgált újak alakítására is. Ebben az időben 23 új, jelentős cipőüzem alakult, amelyek közül ipartörténeti szempontból jelentősebbek a Wolfner és a Goldmann cipőgyárak.

33 A Wolfner jelenleg mint a Duna Cipőgyár, második helyet foglalja el a bőrcipőt gyártó üzemek között. Az ezt követő években pangás állott be, amelyek különösen az 1929-es és 1930-as években volt katasztrofális. Fizetésképtelenség miatt a gyárak elpusztultak, tönkrementek, pl. 1931-ben 38 cipőgyári üzem adta vissza iparigazolványát.

34 A cipőiparban 1934-től a II. világháború kitöréséig aránylagos nyugalom volt. A Felvidéknek az országhoz való csatolásával Magyarországnak jutott Érsekújváron a Bata-cipőgyár egyik fióküzeme. Bata továbbterjeszkedését jelentette a martfűi CIKTA Cipőgyár létrehozása, amely Tisza Cipőgyár néven jelenleg is működik. A vállalat mindkét üzeme főleg olcsó tömegcipőket gyártott, amelyet saját fióküzleteiben hozott forgalomba. A mechanikai cipőipar tulajdonképpeni fejlődése tehát az 1925-ben megalkotott önálló vámtarifa életbelépésétől számítható. A cipőgyáraknak lehetőséget adott a messzemenő mechanizálásra, olyan gépsorok megszerzésére, amellyel sikerül a mechanikai cipőipar alapjainak lerakása.

35 22