Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Bár a gyáripari jelleg erősödött, a kisipari jelleg erősebb maradt. 1935—38 között pl. a gyári termelés értéke 13 millió pengőről 31 millió pengőre nőtt, de a gyárak össztermelése ez években 3 millió pár volt, míg a kisiparé 5 millió. A kisipari jelleg a gyárakban is megmaradt, kézműipari módszerekkel dolgoztak, még a Wolfner gyárban is. 1929 után 83-ról 107-re nőtt a hazai bőrkészítő üzemek száma azáltal, hogy a kisebbek gyári szintre fejlődtek.

36 A mechanikai cipőipar a gyártási technológia fejlesztésével, továbbá a rendkívül alacsonyra leszorított munkabérek segítségével a versenyképességet, és így aránylag rövid idő alatt az exportképességet is elérte. A Magyar Nemzeti Bank a nemes valutákért 80%-os felárat fizetett. A magyar mechanikai cipőexport versenyképessé csak így válhatott.

37 A magyar kisipar cipőkben jó árut adott, de drágán. A kiváló minőségű, főként kisipari cipőkből viszont jelentős kivitelt bonyolítottak le, 1932-ben 186 000 pár, 1938-ra már 685 000 pár cipőt exportáltak.

38 A kisipari cipők nem az egyre zselléresedő, kivándorló, majd 1920-tól az „önálló" Magyarország keretében élő „3 millió koldus" számára készültek. Ebben az időben az egy főre jutó cipőfogyasztás nem érte el évenként az egy párat sem.

39 A kormány beruházási programjától várták a gazdasági fellendülést — olvashatjuk a Magyar Bőriparosok Országos Szövetségének jelentéséből.

40 Az 1938. év második felétől a háborús pszichózis tartotta izgalomban a közvéleményt és a nyersbőrárak emelkedése, amely a világpiacon mintegy 15%-ra volt tehető. Ez itthon még nagyobb mértékben jelentkezett.

41 A bőripar exportja 1938-ban, a II. világháború előtti ún. utolsó békeévben tovább csökkent. A magyar bőripari termelés értéke ebben az időben csupán 28,8%-kal volt magasabb az 1929. évinél.

42 1938-ban megindult a háborús konjunktúra. A bőr- és cipőgyárak óriási megrendeléseket kaptak. A munkások 25%-a foglalkozott hadicélokat szolgáló bőrök gyártásával. A lakosság bőr- és cipőfogyasztása is, a világháború kitörésének hatására, ugrásszerűen fokozódott.

43 A második világháború súlyos és megoldatlan problémák elé állította a bőripart.

44 1941-ben a gyári jellegű cipőipar túlnyomóan gumi- és fatalpú cipőket gyártott, az év közepétől azonban még jó minőségű gumitalpak gyártását is korlátozták, illetve betiltották.

45 A munkások helyzete a cipőiparban nem volt kielégítő. Napi 12—15 órát kellett dolgozniok, legtöbbször egészségtelen pinceműhelyekben, s munkájuk, illetve kereseti lehetőségük szezonális volt és így sokat voltak munka nélkül. 23