Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

m. A MAGYAR KÖNNYŰIPAR FEJLŐDÉSE A magyar társadalom egyes rétegeinek nagyjából a XX. század elejétől volt kapcsolata a Bata-céggel. Ez kétirányú volt: részint többnyire felvidéki szlovákok, magyarok, szegényparaszt fiatalok, iparosok léptek be a Bata-cég alkalmazottai közé, részint a magyar kis- és nagyiparosok léptek fel Batáék ellen. A magyar könnyűipar fejlődését az osztrák verseny alóli „felszabadulását" kb. 1920-tól számíthatjuk. Ez a fejlődés azonban inkább textiliparunkra vonatkozik. Ennek fejlesztése ajánlatos volt a tőkések számára, azért is, mert az 1925-ös vámtarifák épp a textilipart védték, a szövőmunkások nagyarányú alkalmazhatósága ez iparágban előnyökkel kecsegtetett. Cipőgyártásunk fejlődését bőriparunkéval együtt kísérhetjük nyo_non, mert néhány luxusszövet-féleséget kivéve — selyem, bársony — csali bőrcipőt gyártottak hazánkban. A bőripar is fejlődést mutat az 1920-as évektől. Ez már igen időszerű volt, mert bár bőséges állatállományunk alapot adott volna a kizárólag hazai készítéshez, Mária Terézia híres gubacs-rendeletétől fogva osztrák iparpolitikai cél volt a nyersbőrkivitel tőlünk, s a készbőr borsos áron való behozatala. Az 1920-as években a főfeladat tehát a hazai bőrgyártás fejlesztése és a külföldi behozatal kiszorítása volt. A bőr- és cipőipar helyzete Magyarországon (1867-1944) A magyarországi céhrendszert az 1872-ben megjelent VIII. törvénycikk megszüntette. 1873-ban megalakult a Budapesti Cipész Ipartársulat, amelyet vidéki városok is követtek — ipartársulatot szerveztek. 1884-ben ezek lényegében ipartestületekké alakultak. 21