Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

tokban 20 000 munkás dolgozott. A Bata-cipő kivitelének nagy része Németországba irányult.

26 Bata piacainak egy részét az osztrák, lengyel, szlovák, magyar területi változások miatt elvesztette. A német támogatás megnyerésével új vállalatokat létesített a németek álal megszállt területeken: Szlovákiában, Lengyelországban. Az önálló Szlovákiában Batizovány. maid Simonovány központtal kezdte meg működését egy-egy gyár, mely &mm sor kisebb üzem, javítóműhely, elárusítóhely központja is volt. Ekkor már nem túlzás a féltékeny magyar cipész-kisiparos szaklap megállapítása: „a Bata-cég állam az államban".

27 A cég üzemei nemcsak minden, a cipőgyártáshoz szükségeset maguk állítottak elő a szögtől a textíliáig, s az összes cipőiparban használatos gépeket, hanem a munkásszükségletek fedezésére saját vendéglőik, étkezőik, vegyeskereskedéseik is voltak. S a Bata-munkásoknak kötelező volt ezeket igénybevenniök. Így a munkás egyúttal fő fogyasztója is volt a cégnek. Az egyes időszakokban ide szóló vásárló jegyekkel is fizettek.

28 A Bata-konszern tehát az 1939-es években a világ legnagyobb cipőipari vállalata lett, mely raffinált kizsákmányolási módszereivel, hatalmas szervezettségével olcsó lábbelit tudott adni fogyasztóinak. Konkurrens vállalatok százai, a világ kisiparosainak ezrei néztek profitjukat féltő szemmel a cégre. Ezek között volt a magyar iparosság is, 20