Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

szegény lakásokat is építtetett. Ez azonban épp annyira szolgálta Bata érdekeit, mint a munkásokét. Fontos racionalizálási dntézkedése volt a siettető-prémiumos rendszer, valamint a nyereségben, veszteségben való részvétel. A prémiumot a munkások nem teljes összegben kapták kézhez, hanem részint fedezetül szolgált a munkások által okozott esetleges károk megtérítésére, részint „Üzemi részvény"-nyé vált. így látszólag a munkások is a „gyártulajdonosok" közé tartoztak. Bata büszkén hirdette: „Az én vállalkozásom alapelve, hogy munkásaim kapitalisták legyenek". Ezzel azonban a munkások csak kényszerhitelezők lettek, beleszólásuk a konszern ügyeibe nem volt. Igen ötletes, de a munkásokra sanyarú rendszerré nőtt a „részvétel a veszteségben" elv is. Lépten-nyomon levonták a prémiumot a munkások béréből. Így csak 1927-ben 208 000 Ck-ra rúgott a munkások fizetésének levonása. A hirtelen ellenőrzés, személyes elbocsátás gyakori volt. A felületes szemlélő irigyelte a Bata-munkást lakásáért, motorjáért, egyenruhás zene- és énekkaráért. Valójában a Bata-munkás a világ cipőiparában a legmagasabb intenzitással dolgozott, idő előtt megrokkant. De Bata üzlethálózata nőtt, terjeszkedett, s ebben az 1929-es gazdasági válság sem gátolta, csak rövidebb időre. A válság éveiben tőkekivitelét merészen fokozta Bata Tamás. 1931-ben a Cseh Nemzeti Banktól engedélyt kapott deviza külföldi kivitelére. Tőkéje egy részét áruban vitte ki, ezekhez azután új vállalatokat létesített. E kereskedelmi és nyersanyagbeszerző vállalatok lassan behálózták az egész világot: Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország, USA, Svájc, Olaszország, Románia, Lengyelország, Svéd- és Finnország voltak az új befogadók. Már Afrikába is behatoltak, épp a válság idején a Bata-üzletek: Egyiptomba, Belga-Kongóba, a Dél-Afrikai Unióba, sőt Ázsiába is: Palesztinába, Brit-Indiába és Holland-Indiába.

22 Míg 1929-ben a Biata-üziemek álitaMban fél kapacitással dolgoztak, 1931-ben kétszeresére nőtt a cipőgyártás, a gumicipőké pedig háromszorosára. A Bata-cég konszernné válását tulajdonképpen az 1920-as évektől számíthatjuk, amikor a külföldi leányvállalatok létesítése alkalmával részvényeket bocsátották ki. Arra viszont ügyeltek, hogy a Bata-részvények családi részvények maradjanak, ezért a tőzsdén sem jegyezték. Gondosan ügyeltek arra, hogy nemkívánatos személyek ezek birtokába ne jussanak. A konszern tagja rendszerint megbízható Bata-emberek voltak, mint Oipera, Hlavnicka, Malota vagy más Bata-érdekeltségek: Kotva, Tisk, Fátra, s csak igen kis számban befolyásos magánszemélyek. 18