Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A társaság hívásra „házhoz ment" és néhány hetes felmérés után szerződést kötött a megrendelővel, biztosította, hogy a Bedeaux bevezetése jelentős arányú munkás elbocsátását, bérmegtakarítást (általában 20—40 százalék), s a továbbiakban pontos ellenőrzést, újabb teljesítménynövelést tesz lehetővé. A Bedeaux kitűnő üzletnek bizonyult, mind a társaság, mind a megrendelők számára. Egy évtized alatt Amerikától Kínáig sok száz üzemben vezették be, elsősorban azokban az országokban és iparágakban, ahol gyenge volt a munkásszervezet, ahol többségükben nők dolgoztak: tehát mindenütt, elsősorban a textil- és bőriparban. Angliában, Franciaországban, az Egyesült Államok egyes iparágaiban, ott, ahol erős munkásszervezetek ellenállásába ütköztek, csekély eredményeket értek el és felhagytak a Bedeaux erőltetésével. A munkások ugyanis ^mindenütt nagy ellenszenvvel, tiltakozással fogadták az új nyúzórendszert. A munkásszervezetek, s dtt-ott polgári munkaszervezők is élesen bírálták az egyoldalúságában túlhajtott Bedeaux-rendszer hibáit. Elsősorban arra mutattak rá, hogy bármilyen műszaki képzettséggel, bármilyen pontos stopperrel is méri a felvételező a „szükséges" munkamozdulatokat, a „szükséges" pihenőidőt, éppen a „szükséges" megállapítása az egyéni mérlegeléstől, tehát szubjektív tényezőktől függ. Jogosan kifogásolták, hogy a Bedeaux-rendszer nem. veszi kellőképpen figyelembe a különböző munkák sajátos természetét, mindent egy kaptafára húzva, mechanikus mozdulatsorozatként értékel. Az emberi munkában alapvetően csak fizikai erőkifejtést lát, elhanyagolja a különböző munkálatoknál a különböző arányú, de mindig számottevő szellemi tevékenységet, az embert puszta gépnek tekinti. Egy német szakember alapos tanulmányban elemezte a Bedeauxrendszer visszásságait, főként azt, hogy nem a termelékenység emelését veszi alapul, nem a munkamódszerek, segédeszközök, munkafeltételek racionalizálásával, hanem a munkatempó gyorsításával törekszik a bérköltségek csökkentésére. A munkásokat csupán a magasabb bér elérhetésével ösztökéli és nem törődik a munkafolyamat és a munkafeltételek javításával.

21 „A munka intenzitásának a Bedeaux-rendszer által megvalósított fokozása a dolgozó munkást kimeríti, korai megrokkanásra, vagy a balesetek számának növekedésére vezet." Batának is egyik fontos újítása volt a híres futószalag-rendszer, melyet 1927-ben vezettek be. A futószalagon való munkához gyors, ügyes kézre, jó idegrendszerre volt szükség. Ezért különösen ennek bevezetése óta Bata csak fiatal, gyakran falusi munkaerőket vett fel, akik még az otthonról hozott energiájukkal győzték a munkát. Sok fiatal leányt alkalmazott, 1925-ben 40%-ban nő alkalmazott volt. A munkások egy része számára tetszetős, de anyag17