Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A munkásak és alkalmazottak reálbéreinek, illetve nominal kereseteinek alakulása a Tisza Cipőgyárban és országosan 1950-től 1967-ig 145/ 146/ 147/ 148/ SP 1950 7,17 100 100 100 9,51 100 100 100 1955 12,40 173 159 109 14,07 147 167 105 1957 14,76 206 161 128 18,79 198 216 134 1960 16.20 226 16l 141 19,47 205 230 143 1964 17,32 242 163 148 20,23 213 251 154 1967 18,49 258 169 153 22,29 235 266 158 A munkások és alkalmazottak nominal jövedelmeiben bekövetkezett változásokat kell vizsgálnunk ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le a reálbérek fejlődésére vonatkozóan. A táblázat alapján megállapítható, hogy az államosítást követő országos fejlődéshez hasonlóan a gyári adottságoknak megifelelően az anyagi viszonyok jelentősen megváltoztak Martfűn is. Az egy főre eső évi munkás átlagkeresetek a Tisza Cipőgyárban 1950-ben bázison 1957-re kétszeresükre nőttek, 1967-re pedig a növekedés nagyobb mint 2,5-szeres, 1950—55 között az évi munkás nominal keresetek összesen 73%-kal növekedtek, s ennek megfelelően az időszak egy évére átlagosan, 14,6%-os fejlődés esik.

149 Az 1957. évi rendezés után egy munkás havi átlagkeresete 1230,— Ftra emelkedett. Az 50-es évek utolsó harmadától a megfelelő bérszint elérése után a nominal keresetek viszonylag egyenletesen, fejlődtek a gyári lehetőségeknek megfelelően. 1960-ban egy munkás havi átlagkeresete 1350, 1967-ben pedig meghaladta az 1500 Ft-ot. Az alkalmazottak névleges évi átlagkeresetének növekedési üteme hasonló a munkásokéhoz. 1950-hez viszonyítva 1967-re egy martfűi alkalmazottra átlagosan több mint kétszeres évi bér jutott. Az abszolút számok mutatják, hogy amíg 1950-ben egy alkalmazott átlagos havi keresete 793 Ft volt, 1967-ben meghaladta az 1800 Ft-ot. Az 1957-es időszak e kategóriánál is pozitívan, jelentkezik az átlagbér • emelkedés területén. Az alkalmazotti kategóriában a műszaki, adminisztratív, kisegítő és nem ipari állomány szerepel. Szembetűnő, hogy a mun164