Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

kasok és alkalmazottak átlagkereste között az időszakok mindegyikében megfigyelhető egy kb. 2—300 Ft-os differencia, ami az aüjkalmazotti kategória összetételéből adódik. E kategória műszaki és adminisztratív rétegének viszonylag magas átlagkeresete hatással volt globálisan a munkásoknál magasabb átlagbér kialakulására. Fentiekből láthatjuk, hogy a névleges keresetek gyors ütemben növekedtek, de, vajon hogyan alakultak az országos fogyasztói árak? A táblázat fogyasztód árindexei megmutatják az árak tendenciáílis változását, melyek némileg eltérnek a nominal jövedelmekétől. 1950—55-ig az országos fagyasztói árak globálisan 59%-fcafli növekedtek, ez évi átlagos 11,8%-os fejlődésnek felel meg. összefüggésben az előbbiekben tárgyaltakkal, látható tehát, hogy a névleges bérnövekedéseket követték az árnövekedések ebben, az időszakban. 1955, után az árnövekedés lassult, majd 1957-től 60-ig stabil árak voltak, hiszen mindkét időpont árindexe 161%. 1960-tól 1964-ig viszonylag kismérvű az árindex-növekedés, alig 1,2%-os, mely éves viszonylatban minimális emelkedésit jelent. 1964-től 1967-ig globálisan 4,4%-kal emelkedtek az árak, az évenkén|ti átlagos növekedés akkor sem több, mint l^/o.

151 Az 50-es évek első felében a reálbérek nem növekedtek egyenletesen. 1952—53-ban stagnálás tapasztalható, csak ezt követően emelkedtek a reálkerestek. Az 1955-ös martfűi munkás reálbér-index 109%, az évi átlagos értéket tekintve 1,8%-os a növekedés. A bérfejlesztések, valamint a fogyasztói áraik változtatása összességében megmutatja az 50-es évek elejének reálbérrel összefüggő problémáját. A gazdasági és politikai élet torzulásai Matrfűn is éreztették natásaikat az életszínvonal e fő tényezőjénél. Az időszak nominálbéreihez tartozó árnövekedések következtében a vásárflióképesség csekély mértékben növekedett, s e tényező negatívan hatott az egészséges fogyasztási szerkezet alakulására is. Az előzőekben tárgyalt nominálbér-válltozásoknál láttuk, hogy 1957től a munkás és alkalmazotti kategória átlagkeresete viszonylag egyenletesebben fejlődött. A megalapozottabban növekvő névleges kereseteket nem befolyásolták jelentősen az árak, hiszen azok változása nem volt nagy. Az 1955—57-es időszakiban a bérnövekedések és a kismérvű áremelkedések pozitívan hatottak a reálbér alakulására Martfűn is. 1957— 60 között szintén jelentős ütemű, mintegy 10,1%-os a reálbér-növekedés, melyre az volt nagy hatással, hogy az árak nem emelkedtek. 1960-tól az árak és bérek fokozatos egyensúlya valósult meg a Tisza Cipőgyár esetében is. Rövidenj szükséges összehasonlítani a martfűi munkások keresetét az ipari munkásság keresetével. A tábla bázis indexei mutatják, hogy 1955-től minden időszakban alacsonyabb a martfűi munkások átlagkeresete. Addig, míg 1950-ben egy martfűi cipőipari munkás egy havi átlagkeresete 598 Ft, egy iparban dolgozó munkás átilagkereste 688 Ft. Az 165