Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A irnai szervezeti felépítmény a termelésből magából fakadó munkamegosztáson alapuló alá- és fölérendelési viszonyok rendszere. Ez a munkaszervezete, amelybein a beosztásokat a képzettség, s nem az osztályhelyzet határozza meg. Az elmúlt két évtized alatt a munkásság soraiból gyárunkban is sokan kerültek vezető állásokba. A párt káderpolitikája kifejezetten segítette, gyorsította a munkásosztály fiainak értelmiségi, műszaki és gazdasági vezető posztokra helyezését. Felhozhatnánk STANGA István, LIEBE István, BODÓCZY Sándor, KISS Lajos, PADOS János példáját, akik cipőipari szakmunkásokból emelkedtek a vállalat igazgatód, főmérnöki székébe, vagy még magasabb állami funkciókba. Ezek nem egyedi esetek. A valóságban nem egyes egyének, hanem, sok tízezerre tehető a számuk, gyárunkban is több tucatnyi munkás került a gép mellől, a műhelyből kisebb, vagy nagyobb hatókörű vezető helyre. Pl. a fegyveres erőkhöz stb., s vált magasabb képzettség elnyerése; technikum, főiskola, egyetem elvégzése révén értelmiségivé.

114 Megállapíthatjuk, hogy az egykori piramis tisztviselői „középrétegének" összetétele és helyzete gyökeresen megváltozott. A régi tisztviselői kar munkásokkal, új értelmiségiekkel egészült ki, s velük együtt szocialista szellemiben átformálódott: megszűnt a „régi értelemben" „középréteg" lenni. A szellemi és fizikai munka, a vezetők és beosztottak közti különbség persze nem tűnt el —• fejlődésünk mai fokán nem is tűnhetett el, hiszen anyagilag is, tudatilag is messze vagyunk még a kiegyenlítődési, demokratizálódási folyamat végétől. De a válaszfalak leomlottak, a romokat is nagyjából eltakarították, a tisztviselő réteg társadalmilag — meg helyileg is — közelebb került a termeléshez, a dolgozókhoz. Ami az igazgatóságot illeti, megszűnt a tőkés korszakra jellemző megfoghatatlan, elszemélytelenedett vezetés. Régen az egyszerű dolgozók számára ismeretlenek voltak a vezérigazgatók, igazgatók, cégvezetők. SÁRKÖZI (Pleslkó) Jenő, báró SPELÉNYI, báró URBAN, MALOTA neve inkább a rajtuk uralkodó hatalom fogalma, mint személyesen érzékelhető valóság volt.

115 A vállalat mai vezetői a dolgozók előtt jólismert, hozzáférhető emberek. Lehet őket kedvelni, vagy bírálni, de a hozzájuk fűződő viszonyt mindenképpen emberközelség tölti meg, s ez a lényeg. Változóban van a vezetők és beosztottaik közötti függés tartalma is. Az a fajta teljes kiszolgáltatottság, az emberi önérzet megalázása, amely valaha sújtotta a kisembereket, elsősorban a munkásokat — ami a Bata-cégnél is jelxsanző volt — a múlté. Egy fölényes kézmozdulattal., haragos szeszélyből, semmiségekért ma már senkit sem lehet kidobni az utcára, mint a régi világban. Talán nem is annyira a munkatörvénykönyve és egyéb jogszabályok akadá146