Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

lyozzák meg, mint inkább a vezetés lassan 'meggyökerező új módszere, a kollektív szellem, veti el az önkényeskedést. Ugyancsak elhalkult az a rideg, durva, gyakorta mocskosszájú hang, amely az; 1940-es években is a munkásokkal való érintkezés alaphangneme volt. Hangoskodás, gorombaság olykor ma is felbukkan, de ez kevés követőre, még kevesebb elfogadásra talál, s a borsos káromkodások, ha ildomosabbá nem is szelídültek, kölcsönösebbé szélesedtek. S ez nem csekély különbség. A múltban, amint ez közismert, a munkásnők kiszolgáltatott helyzetét egy hallgatólagosan elfogadott morál szentesítette. Kisebb-nagyobb rangú főnökeikmeik tett szolgálataiktól gyakran munkáslányok, asszonyok kenyere függött. A gyár persze ma sem leánynevelő intézet. A munkások többsége ma is nő, a művezetőké pedig férfi. A tény évezredes következményeit új társadalmi rendszerünk sem szüntette meg, bár ha több-kevesebb sikerrel törekszik is új erkölcsi normák kialakítására. Tárgyilagosan fel kell jegyeznünk, hogy a közelmúltban is előfordultak egyes vezetők részéről „hatalmi túlkapások!' a beosztott nőkkel szemben. Az állami és pártvezetés ítélkezésié azonban olyan erős volt, hogy az efféle kalandokkal fel kellett hagyni. A nők kiszolgáltatottsága is jelentősen csökkent, s a férfi és nődoigozók kapcsolata., úgy tűnik, a teljes egyenlőség alapján van rendeződőben. A művezetők helyzete is jelentősen megváltozott, a munkásokkal való viszonyuk is örvendetes fejlődésen ment keresztül. Régen a mesterek sajátos, közbülső' helyzetet foglaltak el a kizsákmányolók és kizsákmányolták, gyárvezetőség és munkásság (között. Ha meg akarták tartani a munkássorból (kiemelkedett, kiváltságos helyzetüket, alkalmiazkodniuk kellett a Bata-rendszer által felállított követelményeikhez, szolgálniuk kellett a Baták érdekeit, a tőkés rend és fegyelem őrzését. Ez a helyzet szükségképpen meghatározta magatartásukat, sokuknak emberségét is eltorzította. A szocialista rendszer, amelyben a társadalmi tulajdonba vett gyár vezetőinek és munkásainak alapvető érdekei megegyeznek, ezt az ellentmondást feloldotta. A munkáshatalom a művezetőtől nem embertelenséget, hanem megértő segítséget, nem rendőri, hanem inkább' pedagógusi funkciót kíván. Művezetőink gyotrsan és sikeresen beilleszkedtek az új rendszerbe. Többségüknek ez nem is esett nehezére, hiszen, mint hangsúlyoztam, nem önmaguktól, önkényesen voltak a múltban „rossz emberek". A művezetők zöme örömmel fogadta a felfelé és lefelé gyakorta „kínos, felemás helyzet megváltozását.

116 A szocialista üzemben egyéniségük jó oldalai bontakozhattak ki: szaktudásuk, újító, javító ügyességük, a munkások tanítására hasznosítható képzettségük. A művezetők nagy többsége ma nem csak szakmai, termelési, de közösségi szempontból is a gyári tár147