Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Kétségtelen, a Bedeaux is egyfajta normarendszer volt, ma is az ún. „műszaki norma" alapján mérik a teljesítményt. Van-e, és mi a különbség a kettő között? Emlékeztetőül felidézzük: a bedőegység a „B", az egy perc alatt végzett szükséges munkamozdulatok és szünetek összege, amelynél a „szükségest" a felvételező állapítja meg. Az egy órai 60 „B" norma tehát a munkás tevékenységét veszi alapul, a munkamozdulatok gyorsítására — az intenzitás növelésére — sarkall, nem veszi figyelembe a munkás személyi szükségleteit és kevésbé ösztönöz technikai és szervezési újításokra. A műszaki norma elsősorban abban különbözik a bedótól, hogy figyelembe veszi a munkahely kiszolgálására és a munkás szemiélyes szükségletére szolgáló időt, s ezt eleve levonja a műszaki időből (480 percből). Másodszor abban tér el, hogy nem a felvételező megítélése szerint „szükséges munkamozdulatok" számából, hanem az adoít technikai feltételek között mérhetően szükséges állásidőből (gépjavítás, gépcsere, stb.) indul ki, ún. átlagot vesz figyelembe. Ennek megfelelően nem feltétlenül a munkamozdulatok gyorsítására, hanem az állásidő egyéb eszközökkel is megvalósítható csökkentésére ösztönöz.

96 A műszaki norma tehát nemcsak megalapozottabb, hanem kedvezőbb is a munkás számára a bedónál és más korábbi normáknál. A műszaki norma persze önmagában nem zárja ki a hajtást, az intenzitás fokozását, aminthogy az 1950-es évek első felében a teljesítménynövekedésele mögött jórészt ilyen tényezők, erős megterhelés is rejlett. Ezért a műszaki normát a megterhelés ugyancsak műszaki alapozású számítása egészíti ki. A megterhelés ma nem haladhatja — és gyárunkban nem is haladja meg — a 70%-ot.

97 Nem akarunk persze túlzásokba esni. Ma is bőven akad rossz munkaszervezés, itt-ott feszített norma is, hajtás is. A gyárvezetőség alig foglalkozott a Batánál is korábban alkalmazott, de napjainkban Nyugaton és egyes szocialista országokban jól bevált, korszerű munkásszociológiai és munkalélektani berendezésekkel, a zaj erősség tompítása, a fáradékonyság ellensúlyozásával, stb. És szóvá tennénk azt is, hogy a munkavédelmi intézkedések ellenére kevés történt a gumikeverők fáradságos munkájának könnyítésére. Tudjuk, ez is elsődlegesen anyagi kérdés. Mégis megpendítjük: a műszaki vezető gárda technikai kérdésekben oly kitűnő leleményességéből talán több is telne a rengeteg hajladozás, a tűz-, hő- és zajhatások enyhítésére. "Ügy tűnhet, kissé elkanyarodtunk a termelékenység problémáitól. Pedig éppen a sűrűjében vagyunk: az embernél, aki ma nem kiszolgáltatott rabja, hanem ura, vagy urává válhat a gépnek, a termelési apparátusnak. A termelés és termelékenység sokoldalú fejlesztése az embertől függ, a műszaki-gazdasági vezetőktől és a munkásoktól, tehát egy kétirányú, egymást kiegészítő folyamat eredménye. 136