Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Előbbiekben igyekeztünk e Kétirányú, de egységes folyamat tényeit ismertetni. Láttuk, hogy a harmadik évtized folyamán a műszaki vezető gárda rendkívül nehéz feladatot oldott meg. Számos újítással, minőségjavítással, gépfelgyorsítással sikerült úgy emelni a termelékenységet, hogy közben a munkás megterhelését enyhítették. A középszintű és felső vezetés tevékenységéből elsősorban az új gépkonstrukciók megalkotása, találmányok, újítások emelkedtek ki.

98 Csak a legjelentősebbeket véve, pl. ilyen volt: az új szállítószalagok készítése, szabászkések előállítása, stb. Hadd említsek az újítók hosszú listájáról néhány nevet: CZAGÁNY Imre és brigádja, IVANOVICS Lajos és brigádja, ÓNODI István, LUKÁCS István, BODÓCZY Sándor, DEÁK Miklós, MÁRTON Lajos, MACZÓ Lajos és még sokan mások, akik aktív élharcosai az újítási mozgalomnak. A Tisza Cipőgyár dolgozói 1949 és 1967 között 2215 újítást jelentettek be, ebből 675-öt fogadtak el, illetve vezettek be, s az újítók 1921226 Ft díjazásban részesültek. Hozzávetőleges kalkuláció szerint a pénzben felmérhető újítások 44 425 871 Ft megtakarítást eredményeztek a vállalatnak. Amikor elismerő örömmel jegyezzük le ezeket az adatokat, nem tudom elhárítani a kérdést: vajon arányos-e a számottevő megtakarításhoz képest a csupán 4,4%-nyi újítási díj? Elegendő megbecsülést fejez-e ki, és ösztönzést nyújt-e a sok fáradságot, külön munkát, fejtörést igénylő, még nagyobb szabású újításokhoz? A gépjavítás, a szerkesztés és gyártás mellett a műszaki vezetés másik érdemleges törekvése a gumigyártás fejlesztésére és a műszerezettségre irányult. Itt is születtek, ha nem is olyan látványos, de a gyártási folyamat fontos műveleteit minőségileg megjavító eredmények.

100 Sőt a műszeres mérés és szabályozás már az automatizálás elemeit is magában foglalja, ami a műszaki vezetésnek úgyszintén dédelgetett kedvence. Ennek felnőtté érleléséhez, amint az egész gyár műszaki fejlesztéséhez, az eddigieknél nagyobb arányú rekonstrukcióra van szükség. Ezzel visszaérkeztünk a műszaki fejlesztés vizsgálatából levont első következtetéshez. Ha „gépi" vonalon, az automatizálás irányában, elsősorban a rekonstrukció, akkor „emberi" vonalon a humanizálás irányában, a megszokott módszereken felül emelkedő bátor korszerűsítés szükségessége merült fel. Mert igaz, bontakozik a munkás tehetsége, ügyessége, átalakul a gyárhoz, a munkához való viszonya, csiszolódik általános és szakmai műveltsége, mégis a környezet, a munkavégzés monoton üteme, a cipő-, illetve a gumicipő-készítés megerőltető művelete keveset változott. Az egyhangúságot feloldó kulturált környezet és a fáradtságot enyhítő új módszerek alkalmazása nemcsak a munkás életét tenné derűsebbé, de teljesítményét is emelné. 137