Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

a nyár folyamán fellazult. Októberben már demagóg hangok is vegyültek a feltörő elégedetlenség morajába Október 26-án teherautókkal és egyéb járművekkel Tiszaföldvárról, Cibakházáról ellenforradalmi demagóg csoportok hatoltak be a gyárba és elrendelték az azonnali sztrájkot, amelynek az üzemben ás sok követője akadt. Első ténykedésükként az üzembjen megszervezett csoporttal együtt lerombolták a szovjet hősi emlékművet és leverték a gyár homlokzatáról a munkásosztály jelképét, a vörös csillagot. Ugyanezen a napon a gyárban is a munkástanács vette kezébe az ügyek irányítását. A vezetőket, pártfunkcionáriusokat leváltották; egy részét eltávolították, más részét pedig az üzemekbe helyezték munkára. Különösen kirívó, erőszakos cselekményeket a munkástanács nem követett el.

80 Mindazonáltal a termelőmunka leállt» mert kihirdették a bizonytalan ideig tartó sztrájkot és erőteljes szovjetellenes agitációba kezdtek. A teljes fizetéssel járó összkomfortos sztrájk sajnos hetekig tartott, még 1957 januárjában is — amikor már országszerte általánossá vált a megnyugvás —, gyárunkban még több ízben szüntették be a munkát, ezzel mintegy 80 millió forint kárt okoztak. Végül az ellenforradalmi zűrzavarnak az 1957 januárjában foganatosított karhatalmi intézkedések vetettek véget* A párt- és állami vezetés megszilárdult, az energiaszolgáltatás megjavult. Így a gyár termelőmunkája 1957 első hónapjaiban fokozatosan visszatért normális ütemébj^. Az aránylag gyors konszolidáció jórészt az újjáalakult pártszervezet munkájának köszönhető és GRÓSZ István kormánybiztosnak, a későbbi igazgatónak, aki higgadt, emberséges vezetési módszerrel segítette hozzá a kollektívát a megnyugváshoz.

81 1957 után a korábbi gazdaságpolitikai és vezetési hibáktól nagyrészt mentesen, lendületesen emelkedett a termelés. Az 1957-es év az ellenforradalom okozta károk helyreállítása és az 1956-os évi termelési szint elérése jegyében indult. Ä munka sikeresen és eredményesen haladt. 1957-ben már felülmúlták az 1956-os szintet, amikor május 5-én este tűz ütött ki a gumigyár keverő részlegében és minden oltási kísérlet ellenére pár órán belül teljesen leégett. A kár több millió forint volt.

82 Eleinte úgy látszott, hogy az emberek százait kell a munkából elbocsátani, de a többi gumigyár (Ruggyantaárugyár, Műszaki Gumigyár) szocialista segítőkészsége ezt megakadályozta. Ezek a gyárak a kieső gumikeveréket hónapokon keresztül, míg a leégett keverőüzemet ideiglenesen hjelyre nem állították, naponta elkészítették. A keverőkben dolgozók — az ideiglenes tető nélküli épületben — esőben, hóban, fagyban hősies munkát végeztek. Igen nehéz körülmények között biztosították a konfekciós üzemek részére az anyagellátást. 127