Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)
1957-ben az ellenjforradajom maradványai és a nagy tűzkáx-jelle.nérejölyáE,£redJOpiényt értek el, amellyel túlhaladták az 1956-os terme-, lési szintet Ezzel az üzem az ország egyik legnagyobb cipőgyára lett, a jó munka eredményéképpen 16 napi nyereségrészesedést fizetett ki. 83 Ez az eredmény — a részletesebb vizsgálatra kerülő műszaki intézkedések mellett — nem csekély mértékben annak köszönhető, hogy a gyárvezetés kezdettől tudatosan törekedett a munkaerő ésszerű, gazdaságos elosztására, jobb szervezésére, a háború után felduzzadt munkás és alkalmazott létszám fokozatos apasztására. Milyen okokra vezethető vissza e sajátos fejlődésmenet? A teljesség igénye nélkül három tényezőre szeretnék rámutatni. Először arra, hogy az 1949-ig elért, valóban kimagasló teljesítményei alapján a Tisza Cipőgyár az 1950-esévek első felében túlságosan feszített terv körülményekkel gyürkőzött. A mennyiségi tervteljesítés rohamai felemésztették az erőket, alig futotta az önköltség csökkentésére. Másodszor, az üzem műszaki fejlesztése elmaradt a termelés állandó növelésének hajszolt ütemétől. Az üzemvezetés kevesebb gondot és beruházást tudott fordítani a műszaki színvonal emelésére. A fejlemények végül azt mutatták, hogy a Tisza Cipőgyár 1949-ben nem érte el a háború alatti szinvonalat. 04 1938-ban a Bata-eég által megalapozott, 1941-ben felépített gyár három évtizedes eredményei arról vallottak, hogy teljes vertikalitásban a vállalat mind a szoros kooperáció, mind a műszaki összehangolás lehetőségeit sikeresen ki tudta használni. Ugyanezt bizonyítják az 1957 után elért folyamatos termilés és termelékenység növekedés adatai is. Az utóbbi két évtized alatt a vállalat termelése megnőtt. Pl. az államosítás évében a gyár közel 700 000 pár cipőt termelt 883 fővel, ezzel szemben 1967-ben a gyár csupán kész lábbeli termelésből 10 609 442 párat állítót elő 5681 fővel, ami több mint tizenkétszerese az államosítás évében termelt mennyiségnek, s 1519°/o-os növekedésnek felel meg. A megváltozott viszonyok között a munkásosztály képviselői, a munkásokból lett igazgatók, főmérnökök vezetésével érték el gyárunkban az eddigi eredményeket. Az áttekintett adatokból is látható, hogy a gyár termelő tevékenységében a közel két évtized folyamán a gépi kapacitás növekedésével mennyiségileg is, gazdaságilag is jóval jelentősebb volt a termelékenység emelkedése. Mindenképpen indokolt tehát, hogy mélyebben bepillantsunk a mutatószámok mögé. Műszaki képzettség híján, s a teljesség igénye nélkül a termelékenység emelkedésének csak a fontosabbnak vélt tényezőit kívánom a következőkben megvilágítani. 128
