Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

GYÖRFFY és nyomán mások is utaltak arra, hogy a tanya, illetve a szállás kezdetben az állattartás» később mindinkább a földmüvelés üzemhelye, megtartva eredeti, elsődleges funkcióját is. BALOGH István kitűnő tanulmányában összegzi a tanyásgazdálkodás tipusait és üzemszervezeti formáit, 84benne jelentós helyet szentel az itt vázolt problémáknak, A területünkön az elnevezések is kifejezik azt a változást, mely a tanya funkciójában végbement. A szállás és tanya szó utal arra, hogy az intézmény az állattartás üzemhelye felől a földmüvelés üzemhelye irányába fejlődik. A szállás szó szinte kizárólagos értelemmel az állattartással kapcsolatos fogalom, mig a tanya inkább a földmüvelés jelleget hangsúlyozza. Ugyancsak ebbe a fogalomkörbe utalható a tüzelős ól és pitaról terminológia is. Mindkettő kezdetleges, egyosztatu padlástalan épületet jelöl, mely elsősorban az állat tartóz kodási helye / a főnév erre utal/, mig a jelzők sejtetik, hogy az épület többé—kevésbé emberi tartózkodás céljait is szolgálja. Sőt a pitaról egy fokkal erőteljesebben utal az embert szolgáló jellegre is. A múlt század elején a gazdasági szakirók a tanyát már ugy emlegetik, mint az okszerű földmüvelés üzemhelyét, szerepét is ennek megfelelően irják le. CSAPLOVICS János öt pontba foglalja azokat az előnyöket, melyek a tanyás gazdálkodásból származnak : 1. A munkát időveszteség nélkül lehet végezni, nem kell minden este a faluba hazajárni, 2. a termést nem kell a faluba hazahordani, 3. a rossz utak miatt nem kényszerül a gazda a munkát halogatni - 58 -