Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Minél régebbre megyünk vissza időben, annál ritkábban találkozunk a trágyázás emlékével. A föld kövéritésének ez a módja nem volt általános« A trágyázott földeket külön számontartották, s adásvételnél vagy peres ügyekben külön kie — 254melték ezt a tulajdonságát. A legelők felosztásakor külön számontartották azokat a részeket, amelyek korábban a jószág állandó pihenőhelyei voltak. A hagyomány szerint is ezeken a helyeken,már szinte egy kis domb emelkedett a felgyülemlett tiágyából. Ezeket a földeket állandóan művelték, nem kellett félni, hogy egyhamar romlik a termőképessége. 1797—bői van már arra adatunk, hogy az igy javitott legelő megművelésére kér engedélyt az egyik la •kos : " Vintze Mihály instál, hogy általa meg töltött, s már 4 Esztendőtől fogva esztrengának használt darab föld adasson 255 örökös

sen neki." GYÖRFEY István a városi telek kapcsán elemzi a telek szót, a következő megállapítást teszi : n A telek többnyire elpusz tult, falvak, szállások, ritkábban csárdák, ujabban tanyák helyeit Mivel ezeken a helyeken nagyobb tömegben élt az ember és az állat, a talaj trágyázottabb, kövérebb és a nép az un. "tel256 kes földeket" jobban szereti." Ezt a megállapítást tovább viszi BELÉNYESSY Márta, aki a szó etimológiáját vizsgálva megállapítja : " Ezek leginkább olyan legelődarabokra vonatkoznak, melyeket az állatok állása, karámja körül felgyülemlett állati trágya szinte teljesen beborit, féltőit; e természetes Irtó eljárás következtében tehát" • _,,,, ' 257 egyben elsőrendűen kinálkoznak a müvelésre is." Ezeket a megállapításokat a terepen végzett gyűjtések teljes mértékben igazolják. A trágyát adták, vették. Általában mind a nagy, mind a kis— - 124