Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gazdák földjük egy bizonyos részét trágyázták. A gané legjavát kivetették tőzegnek /tüzelőnek/, a földre csak a hulla— dákja került. A juh trágya volt a legjobb tüzelő, a földre inkább a nagyjószág szalaás trágyája került. Sokszor a cseléd bérébe is a fütoszalma helyett kivetett leveles gáné.t adtak. Általában a föld trágyázását aratás után végezték. Azt a földet szórták meg, amelyikbe a következe évben a kapás került. Búza alá nem trágyáztak, пев tartották jónak, mert mint mondották, gyomos lesz tőle a vetés : n A trágyázás nyárban, aratás után vöt. Csak ott trágyáztattak télen, ahol a gazda nem akarta, hogy a cseléd heverjen. Akkor kiadta neki, hogy ezt a trágyát ide mag ide keli kihordani. De szerencsétlen dolog volt, mert a jószágot nem kimélte. Mennyit szenvedett az a jószág is", meg a esőléd is." Egy másik adatközlő véleménye :. " Ezelőtt nem nagyon trágyáztak. Ezelőtt az vót a divat, hogy a tanyákba a trágyát szarvasba rakták. A vót a virtus a szogalegények közt, hogy mék tud szebb szarvast rakni irágyábul. Ez oszt szipen ki vót rakva nigy sarokba, szarvára.Trágyát keveset vittek a fődre. Nyárba, mikor kevesebb vót a munka, akkor szórták szijjel." Ez a két vélemény ki^- és középbirtokos gazdától való. Le nem volt másként a nagygazdáknál sem : n A fődet kicsi mirtikben trágyázták, hiszen a legjavát ki kellett vetni ganénak.,Egy-egy fődnek kellett lo esztendő is, hogy trágya alá került, akkor is keveset kapott, A kinn lévő gulya vagy csorda nem járta ezeket a fődeket. Szabad gazdálkodás vót, mindenki ugy gazdálkodott, ahogy akart. A főd a termőerejit ugy nyerte vissza, hogy kapással váltogattuk." A föld termőereje javitásának egyik ritka módja volt a raj- 12.5 -