Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

szőr nem mentek a tanácshoz-, elintézték maguk között ugy

s hogy a károsult felfogta az ott maradt földet. Elvétve lett csak birói ügy az ilyenből, ha a peres felek egymás között nem tudtak megegyezni. De a birói döntés is rendszerint az volt, hogy ha igy történt,és•kimutathatóan lényegesen nem károsodott, a sértett^ akkor azt tanácsolta neki,, hogy fogja 176 fel az ott maradt földet. A kukorica jelentős területet hőditott meg az eltelt közel két évszázad alatt. Ma a Nagykunság tájképéhez elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a hatalmas kukoricatáblák. A makkból és rétből kiszorult sertéstartás követelte a táplálékot, s más állatoknál is hasznosítani lehetett e fontos takarmánynövényt, igy a kukoricatermesztés nagy lendületet vett. A kukorica a vetésforgó szerves része lett, nagyon fontos szerepe volt a talaj egyenletes kihasználásában. A termesztése a helyi igényeken hamarosan túlnőtt, és a búza mellett az egyik legfontosabb növény lett mely piacra került. c./ Kenderföld A kenderföld is beletartozott a forgó földek sorába,bár et ritkábban váltottak, mint a többit, egy-egy terület hosszabb ideig éltek. Művelési rendszeréről ma már nem tudunk jóformán semmit és nem is remélhető, hogy fény derül a részletekre. Karcagon a paraszti emlékezetben is alig él.az emléke a ken— dertermesztésnek, illetve a szövés-fonásnak. Nem egyszer magunk is tapasztaltuk gyűjtőútjaink során, hogy egy-egy előkerült orsóról vagy bordáról nem tudta megmondani az adatközlő, hogy mi celt szolgált..Két-három"nemzedékkel ezelőtt megszűnt a kendermunka Karcagon. Csak olyan esetről tudunk, hagy nagyobb gazdákhoz a környékről, rendszerint a szomszédos Sár-