Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

171 senki se merje most ősszel felszántani a neki jutó részt. a Ebb01 az adatból kitűnik, hogy már ekkor is csak tavasszal engedik a földet kukorica alá szántani. Talán éppen ezek a rendelkezések eredményezik ennek a szokásnak a kialakulását. l8ol-ben és l8o2—ben is ilyen értelemben foglal állást a tanács, ugyanis attól tartanak^ ha valaki ősszel megszántja a 172 földjét, az őszi magot is vet bele. ^8o8. áprilisában a 173 Bordát és a Vajast osztják kukorica alá. A jegyzőkönyvekben l85o-ből származik az utolsó bejegyzés, mely arról tudó— 174 sit, hogy a Hegyesboron tengeriföldet osztottak. Az itt bemutatott példákból is kitűnik, hogy az első bejegyzésektől kezdve találunk arra is adatokat, hogy a járulékos földek mellett az ugarban is kijelölnek időnként bizonyos területeket kukorica alá. Sőt olyan bejegyzéssel is találkozunk, hogy egyes tiltott módcin felfogtak kukorica és köles földet, s azt be is vetették. A kukorica termelésének fokozása szoros kapcsolatot mutat a sertéstartással. A réti és makkon való hizlalás egyre bizonytalanabb, helyébe lép a biztos kukorica. De a sertések mellett más állatok takarmányozására is felhasználták mind a szemet, mind a kukoricaszárat. Különösen az utóbbi játszott jelentős szerepet a szarvasmarha téli takarmányozásában« A kukoricaföldet is évenkénti újraosztással művelték. Nona, mint a példák is igazolják* nem volt ez merev rendszer, mindig az adott időszak szükségletei határozták meg az intézkedéseket: nevezetesen, hogy maradjon az előző évi osztás, kisebb vagy nagyobb területeket adjanak, esetleg a kukoricaföldet más növénnyel hasznositsák. Előfordult az is, hogy valaki.tévedésből a szomszédjának kijelölt földet szántotta, vetette. Ilyen ügyekkel legtöbb- 92 -